Rengeteg koponya került elő a Halászbástya alól, a titkos kamra bejárata ma is látható

A Mátyás-templom felújítása és a Halászbástya építése számos kihívást tartogatott magában, a 19. század végén folytatott építkezés során pedig valami olyasmit találtak a föld alatt, amire egyáltalán nem számítottak.

A Halászbástya tervezőjét, Schulek Frigyest 1899-ben, a déli bástyafal alapozásakor egy különleges üregről tájékoztatták, amiben „nagy mennyiségű emberi koponyaroncs és számos épen megmaradt teljes koponya találtatott” – fogalmazta meg a szóban forgó jelentés.

Schulek szemrevételezve a különleges leleteket, és úgy vélte, hogy a csontokkal tele kamra a vár egyik kazamatája lehetett, emiatt pedig módosítani is kellett a Halászbástya terveit, hogy eredeti formájába őrizhessék meg a történelmi szempontból is jelentős lelőhelyet.

Mint ahogy szintén a jelentésben fogalmaztak:

„hogy Budavára középkori erődítményeinek ezen fenmaradt érdekes részlete s az abban talált s esetleg még található leletek a későbbi történeti kutatások elől el ne zárassanak.”

A kamra bejáratát és ablakát végül egy vékony fallal zárták el, hogy avatatlan személyek ne jussanak be, ám ez olyan jól sikerült, hogy ezt követően évtizedekig nem is foglalkoztak a leletekkel. 1961-ben Gerő Győző és Zolnay László régészek aztán egy 1730-as térkép alapján találták meg újra, 1965-ben pedig újabb földmunkák miatt végül a feltárást is elvégezték.

Habár Schulek Frigyes még kazamataként hivatkozott rá, mint végül kiderült, egy kápolnáról volt szó, amit már az 1400-as években is említettek. A 12 méter hosszú és 7 méter széles építményt a későbbi évszázadokban többször is átalakították, mielőtt feledésbe merült volna.

A Szent Mihály-kápolna a Mátyás-templom temetőjeként szolgált, és bár 1997-ben megnyitották, az év jelentős részében zárva tart, kívülről azonban bárki láthatja a bejáratát a Halászbástyánál, mint ahogy a befalazott, majd aztán később újból kibontott ablakát is.

Forrás: PestBuda