Égbekiáltó pofátlanság a győri kávéházban: sírásig hergelte az egyik vendég a pincérnőt
Olvass tovább...
A hangnemmel voltak óriási bajok, külföldi példákat hoztak fel a hozzászólók.
A vendéglátás helyzete meglehetősen érzékeny téma Magyarországon, az ország érezhetően két részre oszlik: az egyik, aki élvezni szeretné, amit a pénzéért kap, a másik pedig megélni ebből. Nem mindig teljesülnek ezek a vágyak maradéktalanul, ekkor jön az elégedetlenkedés, sokszor mindkét oldalról teljesen jogosan.
A balatoni vendéglátás egy külön műfaj, hiszen néhány hónapra koncentrálódik a csaknem teljes éves forgalom, ezért óriási a hajtás, és nem biztos, hogy itt találkozunk a legtürelmesebb, mosolygós pincérekkel. Ez nem is lehet elvárás, de a kölcsönös tisztelet rendkívül fontos lenne, ami ezúttal nem teljesült.
Olvass tovább...
A Threads magyar bugyrában volt ugyanis olvasható egy sztori, amiben egy fiatalember leírta, hogy egy balatoni strandon kikért egy cappucinót, majd leült az egymást érő asztalok közül az egyikhez a szinte üres placcon, mire a másik büféből kijött az eladó:
„Ott idd meg, ahol vetted!”
– felkiáltással.
Habár a fiatalember valóban nem jó asztalhoz ült, ám a hangnem teljesen indokolatlan volt, meg is jegyezte, hogy ahhoz a büféhez nem meg vissza többé.
Olvass tovább...
A kommentek többsége úgy vélekedett, hogy ezek miatt az esetek miatt nem túl fényes a balatoni vendéglátás megítélése, más pedig külföldi példával jött:
„Görögország, Korfu. Full tele Kostats tavernája Messonghiban, hatan bementünk. Kérdezik, hogy van-e foglalásunk? Mondjuk sajnos nincs. Nem baj, hoztak két plusz asztalt, hat széket és három perc múlva ültünk”
– írták.
Egy másik hozzászóló szerint ugyanakkor külföldön sem minden rózsás:
„Van itt baj, de tényleg. Bár külföldön is jártunk úgy, hogy nem mindannyian fogyasztottunk. Négyből egyikünk pont nem kért semmit. Megkapta, hogy ő nem ülhet le egy asztalhoz velünk, mert csak aki fogyaszt, az ülhet le. Na akkor ott az egész város feketelistás lett számomra”
– fogalmazott.