Meghökkentő olvasói beszámoló a budapesti Margit kórházról - csodával határos a történet, amit alig merünk elhinni

A levél nem tükrözi szerkesztőségünk véleményét, változtatás nélkül közöljük.

"Tisztelt Szerkesztőség!

Már régóta rendszeres olvasójuk vagyok, szívesen olvasom a mindenféle érdekes témáról megírt cikkeiket. Az egészségügy viselt dolgai úgy tapasztaltam közkedvelt témának számítanak az oldalon. Legutóbbi magyar kórházi tapasztalatom engem is írásra inspirált, élményeim elmondása miatt ragadtam billentyűzetet. A magyar egészségügy állandó témát szolgáltat az embereknek, sokan negatívan nyilvánulnak meg róla, ezért én most szeretném bemutatni, hogy pozitív élmények is érik az embereket.

Családi kálváriánk körülbelül 3 héttel ezelőtt indult, egy nagyon közeli rokonom került kórházba. Reggel kaptam a telefont, miszerint vérmérgezésés tüneteket állapítottak meg nála, a Honvéd kórház intenzív osztályára került, elég súlyos, életveszélyes állapotban. Innen némi stabilizáció és altatás után hamar átszállították a Budán, a harmadik kerületben található Szent Margit kórház hasonló részlegére. Az interneten fellelhető vélemények és kommentek alapján ennek a fejleménynek nem igazán örültem, noha nekem személyesen még nem volt közvetlen tapasztalatom ezzel az intézménnyel.

Félelmeim szerencsére alaptalannak bizonyultak. A kórház intenzív osztályán makulátlan tisztaság uralkodik, felszereltsége nyugat-európai kórházakét idézi. Az itt dolgozóktól elképesztő kedvességet és szívélyességet tapasztaltam, pedig a 3 hét alatt több orvossal és sok nővérrel is kapcsolatba kerültem. Mindig pontosan tájékoztattak a fejleményekről, a meghatározott látogatási időben sosem kellett várnom. Egy másik budapesti kórházban dolgozó aneszteziológus főorvos ismerősöm elmondta, hogy a Margitban olyan gyógyszerek is alapvetőnek számítanak, amikért nekik a saját munkahelyén hosszú küzdelmet kell folytatniuk, hogy hozzáférhessenek.

A rokonom szinte a csodával határos módon túlélte a vérmérgezést, és én ezért nem tudok eléggé hálás lenni az orvosoknak. A kezelés során a legmodernebb rendelkezésre álló eszközöket használták, tudom hogy tudásuk legjavát nyújtva próbáltak segíteni a hozzátartozómnak. Mindezt pedig nem egy drága magánklinikán tapaszaltam, hanem egy egyszerű társadalombiztosítással egy állami intézményben." 

Az egészségügy már csak olyan műfaj, hogy mindig lenne mit javítani rajta. Az ilyen történeteknek a meglévő problémák mellett sem tudunk nem örülni, reménykedjönk benne, hog a közeljövőben általánossá válnak az ilyen tapasztalatok.