„Már elindultam haza, fiam” - így búcsúzott a haldokló anya

Személyesen kereste fel egyik munkatársunkat József, a 60 esztendős ex-katona. Az egykori honvéd egy Bács-Kiskun-vármegyei településen él gyermekkora óta, ott alapított család, és a munkája is mindig a környékhez kötötte. Elárulta, hogy az egyik kisváros laktanyájában dolgozott raktárosként dolgozott több, mint három évtizedet. A nem éppen idegölő munkája mellett volt ideje kitanulni a villanyszerelői szakmát is. Emellett szeretett édesanyjának is köszönhetően belekóstolt a varrógép szerelésbe is. Elmondása szerint ez utóbbi lett a legfontosabb hobbija, lévén ezzel anyukájának hatalmas örömet okozott, aki egész életében varrónőként kereste kenyerét. 

József édesapja már húsz évvel ezelőtt elhunyt, így édesanyja főleg vele tartotta a kapcsolatot a falujukban. A villanyszerelő húga Budapesten él a saját családjával. Az idősödő anyuka 2010-ben töltötte be nyolcvanadik évét, és bár sokáig azt hitték, hogy teljesen egészséges, valójában szervezetét már igencsak legyengítette kora, és a rák egyik szívós fajtája. 

József elárulta, hogy az orvosok sok jóval nem kecsegtették őt és a lánytestvérét. Egy komolyabb kezelés teljes biztossággal csak megnehezítette volna szeretett szülője maradék idejét. Ezért a szakemberek javaslatának megfelelően egy gondoskodó intézetbe utalták a nénit, ahol kényelemben, megfelelő és szakszerű törődéssel viselték gondját. A fővárosi elhelyezése mellett döntöttek, lévén lánya sokkal többször tudta látogatni őt ott, mint egy másik vidéke nagyvárosban. 

Sajnos olvasónk kelletlenül, de beszámolt arról, hogy az utolsó időkben már alig-alig volt lehetősége meglátogatni az édesanyját. Most átadjuk Józsefnek a történet befejezését:

"2013-ban volt. Kellemes és hosszú volt az ősz, sokszor volt nagyon jó idő. Már novemberben jártunk, egy napsütéses vasárnapot követően. Tudtam, hogy hétfő reggel nem kell korán kelnem, mert szabadnapos leszek a műhelyben. A feleségem már felhúzta a redőnyöket a szobában, és láttam, hogy gomolygó köd uralja az utcát. nyomasztó érzés lett úrra rajtam, majd arra eszméltem, hogy éjszaka szörnyű álmom volt. Édesanyám sziluettjét láttam magam előtt. Emlékeztem a hangjára, a nyugtató szavaira. A magabiztosság érzésére, hogy a közelemben van, pedig több, mint 100 kilométerre volt tőlem. Homályos emlékeimből előástam az álom elvesző szavait, ugyanis búcsúzott tőlem: "Már elindultam haza, fiam.". Utána szóltam, de elillant, majd aludtam tovább. Ébredezve igyekeztem mindezt feldolgozni, majd a torokszorító érzést leküzdve fel akartam hívni telefonon. Nem vette fel. Körülbelül tíz perc múlva hívott a húgom, aki elárulta, hogy édesanyánk még az éjjel meghalt. Azt gondolom, és tudom is, hogy a szelleme így búcsúzott el tőlem tíz évvel ezelőtt."

- szólott a különleges vallomás, Józseftől. 

Várjuk továbbra is olvasóink jelentkezését, leveleit, akik hasonló kísérteties eseményeknek voltak tanúi, és szívesen megosztanánk mindezt az olvasóinkkal. 

Pár éve Paul Street próbált utánajárni, hogy valóban léteznek-e szellemek: