Mit képzelnek a balatoni szállásadók? Egy hét milánói nyaralás olcsóbb, mintha egy hetet Siófokon töltenél, összehasonlítottuk az árakat

Minden évben visszatérő téma az, hogy a balatoni vendéglátók szomorkodnak azon, hogy mennyire kevés a vendég, de idén elhangzott az is, hogy nem a fizetőképes réteg látogatja a magyar tengert. Én jelenleg a két hetes nyaralásomat töltöm Bulgáriában, a főszezonban, amelyért többedmagammal együtt kevesebb, mint 250 ezer forintot fizettünk. Mivel az egész társaság nagyon szeret utazni, így már az aktuális országlátogatás közben meg szoktuk tervezni a következő úticélt. Általában a repülőjegyekkel szoktuk kezdeni a tervezgetést, a kedvező árhoz igazítjuk a kiruccanás időpontját és nem fordítva. Találtunk is remek ajánlatokat: a Ryanair több városba is szokott kínálni 6 ezer forint körüli jegyet oda, meg vissza is, most épp Milánóba lehet július-augusztusban elmenni, ami Európa egyik leggazdagabb városaként van nyilvántartva.

Az utazásszervezés következő állomása a szállásfoglalás: ez egy hétre 170 ezer forint körüli összegre jött ki. Kis csapatunk egyik tagja megjegyezte, hogy csak meg kéne nézni a Balatont is, akkor meg már legyen Siófok, az kellően bulis és nyugodt is egyben, mindenkinek onnan vannak nosztalgikus gyerekkori emlékei. A MÁV jegyvásárlási oldalát megnézve oda-vissza olyan 4000-5000 Forintot kell szánni az útra, ez teljesen reális, évek óta téma, hogy igyekeznek a balatoni megállókhoz kedvezű árú nyári jegyeket biztosítani, hogy minél többen juthassanak le üdülni, akár csak egy napra is.

Ilyen egyébként Milánó, a város kinézete és látnivalói:

Ezután itt is elkezdtünk szállást keresgélni és a cikk az itt megjelenő szám miatt jelent meg: 180 ezer forint felett találtunk szállást, ugyanúgy egy hétre. Én nem szeretném elvenni a Balaton érdemeit és nem is feltétlenül lehet a két várost adottságai alapján összehasonlítani, de azért ha egy pillanatra elgondolkozunk, nem baromi furcsa ez? Drágább egy hetet a Balaton egyik (egyébként nem is központi, nem aranyparti) szállásában tölteni, mint Milánóba, ami a divat, a gazdaság és a kultúra egyik fellegvára.

Természetesen nem én fogom megreformálni a magyar turizmust, de egészen biztos vagyok benne, hogyha más is végzett hasonló összehasonlítást, akkor egyrészt ő is elszomorodik, másrészt nem feltétlenül biztos, hogy a hazai opció mellett dönt. Így pedig, szerény véleményem szerint, egy idő után a mostaninál is nagyobb gondban lesznek a hazai szállásadók: kérdés, hogy meddig éri meg feltornázni az árakat.

Itt pedig a kétségtelenül gyönyörű, izgalmas és szép Siófokról láthattok egy összeállítást, ami így (véleményünk szerint) egyre kevesebb fiatal számára lesz vonzó opció: