Ez a bizarr új fűszer biztosan nem mindenkinek fog tetszeni, pedig máris sok rajongója van

Világszerte hosszú évek óta szolgálnak táplálékforrásként a hangyák, és minden fajnak saját egyedi íze van. A tudósok részletesen elemezték ezeket az ehető rovarokat annak érdekében, hogy jobban megértsék, honnan származik az ízük és az illatuk, és rámutassanak azokra az eddig kiaknázatlan lehetőségekre, amelyek rejlenek a rovarok kulináris felhasználásában - akár fűszerként is, azokban az országokban, ahol eddig vonakodtak attól, hogy rovarokat vegyenek fel az étrendjükbe.

Ha valami savanyú, ecetes csavart keres, a fekete hangyák bőségesen rendelkeznek hangyasavval, melyet méregmirigyük választ ki. Ez lehetőséget teremthet a szakácsok számára, hogy felcseréljék az ecetet és a citromlevet, miközben fenntarthatóbb forrást kínálnak az ízek terén.

Szeretné, ha hamburgerei és kolbászai húsos, zsíros aromával fűszereződnének a grillezés során? A chicatana hangyák kis szegmentált testükben található aldehidek és pirazinok révén képesek erre, melyek hasonlóak a húsok és a kenyér sütésekor kibocsátott aromákhoz.

Ez új dimenziót adhat a húsalternatíváknak, mivel képesek utánozni a valódi hús ízét, amely, mint tudjuk, jelentős környezeti terheléssel jár az iparágban, amikor a kibocsátásokról, a vízhasználatról és az éghajlatváltozásról van szó.

A kutatók, akik jobban megértették az ehető hangyák ízpotenciálját, nem csupán arra törekednek, hogy új kulináris élményeket kínáljanak az íz és a textúra terén, hanem arra is, hogy több tápanyagot juttassanak az ételekbe.

"A rovarok rendkívül változatos és érdekes ízvilággal rendelkezhetnek"

- emelte ki Changqi Liu, az élelmiszertudományok egyetemi tanára a közleményében

"Ez valóban gazdagítja az ételkészítés kulináris lehetőségeit, hiszen ezekből a rovarokból ízletes fogásokat lehet kreálni. Szeretném, ha az emberek nem éreznék úgy, mintha kompromisszumot kötnének azzal, hogy fogyasztják ezeket a rovarokat. Célom, hogy megmutassam, mennyire finomak lehetnek, miközben táplálóak és környezetbarátak."

Az egyes hangyafajok ízét és aromáját azonosították azzal a módszerrel, hogy gázkromatográfiás tömegspektrometriával elemezték a mintákban található illékony vegyületeket. Ezeket az illatanyagokat aztán egy olfaktométer segítségével tesztelték, ami egy eszköz, amely lehetővé teszi a kutatók számára, hogy meghatározott időtartamú és mennyiségű illatokat juttassanak el egy emberhez.

Bár nem mindegyik azonosított illékony anyag volt érzékelhető az emberi orr számára, a kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy ezek a vegyi anyagok a hangyák feromonjai. Ezeket a kémiai jeleket sokféleképpen használják, kezdve a nyomkövetéstől és a kolóniatársak felismerésétől egészen a toborzási és riadó szignálokig.

Bár az ehető hangyák gazdag és sokszínű ízvilága rengeteg lehetőséget kínál a konyhában és a következő generációk számára, nem mindenki számára lesz ideális választás. Azok számára, akik nem tolerálják a rákféléket és a kagylókat, a tropomiozin nevű izomfehérje gyakori allergén lehet, ami számos gerinctelen állatban megtalálható. Emellett, bár a rovarok ipari méretű tenyésztése még viszonylag új keletű, egy drága alternatívát jelenthet, még akkor is, ha hosszú távon fenntarthatóbb lehet.