Miért készítettek az inkák gúnyos arcú, szörnyfejű óriásszobrokat?

A területet Kr.e. 3300 körül telepítették, azonban ezeket a sokszor furcsa sziklafaragványokat a 6. század és a 14. századig között hozták létre. Ezeknek a monolitoknak köze van az akkori temetkezési szokásokhoz. Sajnos a régiót ért kívülállók támadásai arra kényszerítették a város polgárait, hogy elhagyják földjüket valamikor i.sz. 1300 és 1400 között.

A San Agustinban élő inkák előtti kultúrát hihetetlen titokzatosság övezi. Senki sem tudja a valódi nevüket. Társadalmi vagy politikai felépítésükről sincs információ. A tudósok egyfajta szöveget találtak a helyszínen, de nem tudták lefordítani. A legtöbb, amit erről a társadalomról tudunk, a faragott szobrok és egyéb romok értelmezéséből és az azokból levont következtetésekből tudjuk.

A legtöbb San Agustin kőfaragvány i.sz. 100 és 1200 között készült. Vulkáni eredetű kőzetből faragták őket, magasságuk 20 centimétertől hét méterig terjed. Emberalakokat, mosolygó és gúnyos szörnyeket, valamint állatokat, például kígyókat, madarakat és jaguárokat ábrázolnak. A szobrok többsége a temetési szertartásokhoz, a természetfeletti világhoz és a halottak hatalmához kapcsolódik. De egyvalami biztos: a hátborzongató és rejtélyes arcok még mai is rabul ejti a közönséget.

Az egyik legnépszerűbb szobor a „Kettős én”, egy kettős lény kőből készült faragása, amelynek két feje egy macskaszerű fejet alkot, és a sámáni varázslatot szimbolizálja. A karmaival a kígyót markoló Sas faragása a teremtést, valamint a politikai hierarchiát és a hatalmat képviseli. 

A lenyűgöző szobrok és egyéb faragványok megtekintése mellett a látogatók szívesen megvizsgálják a San Agustin-i feltárt és rekonstruált temetkezési kamrákat is. A földrengések, az erózió és az emberi beavatkozás miatt a sírok eredeti állapotában már nem megtalálhatóak, de a tudósok megőrizték a megalitikus kőelemeket és a temetkezési helyeket az eredeti építési technikák segítségével.

A régészek nagyon keveset tudnak San Agustin kőfaragóiról. Azonban megvizsgálva, amit maguk után hagytak, úgy vélik, hogy ezek az emberek szakértő matematikusok és nagy kreativitással és képzelőerővel rendelkező kézművesek voltak.