Két kéz tartja egyben Dél-Amerikát, és ezt alig tudja valaki

A látvány szürreális és nehezen értelmezhető. Ez a La Mano del Desierto – „a sivatag keze”.

Több mint 25 évvel ezelőtt Antofagasta városa, a chilei rézbányászat elszigetelt központja felkért egy szobrászt, hogy készítsen emlékművet az Atacama-sivatag ürességének emlékére. 1992 márciusában a város bemutatta az eredményt: négy kinyújtott ujj és egy hüvelykujj, betonból egy vasvázon. A szobor magasabb, mint egy NFL kapufa.

A kéz integet a semmibe tartó útonállóknak.

A hatalmas kéz környezetében szó szerint nincs más, mint a homok és az alacsony dombok mérföldeken át minden irányban, ezért a chilei 5-ös úton sok utazó meglepődik, amikor meglátja, hogy az autópálya közelében egy elveszett civilizáció ereklyéjeként kirajzolódik egy kéz.

A Mano del Desierto távoli elhelyezkedése miatt gyakori célpontjává válik a rendetlen turistáknak, akik tele fújják graffitivel az emlékművet.

A táblák, amelyek arra kérik a turistákat, hogy ne érintsék meg a szobrot, nem érnek semmit. A mai társadalom mindent sajátjának érez és jogot formál arra, hogy megérintse. Évente kétszer az Antofagasta közösségi szervezet alkalmazottai és önkéntesek lemossák a feliratokat.

Van egy jobb kéz is – egy kontinensnyire.

Antofagastától 1200 mérföldre keletre, az Atlanti-óceán tengerparti üdülőhelyén, Punta del Este-ben, négy betonujj és egy hüvelykujj emelkedik ki a tengerparti homokból. A két kéz között olyan, mintha egy földalatti óriás tartaná kőmarkolatában egész Dél-Amerikát.