Káprázat, vagy tényleg váltakozik a tó színe? Egyik hónapban pink, másikban pedig zöld – íme a magyarázat

Színét a Dunaliella salina nevű egysejtű algáknak köszönheti. Az algák jellemzően zöldek, de mostoha körülmények között védekező üzemmódban narancssárga-vörös, béta-karotin pigmenteket termelnek – akárcsak a Retba-tóban. Mivel a tavat az Atlanti-óceán vize tölti, szupersós. Valójában a víz olyan magas sótartalmú, hogy az emberek könnyen lebeghetnek benne, akárcsak a Holt-tengerben.

Bár ez jó a sóbányászok számára, a magas sótartalmú víz a Dunaliella salinát algát arra kényszeríti, hogy védő pigmenteket bocsássanak ki, ami a tó pink színét eredményezi.

A tó jellemzően a november és június közötti száraz évszakban a legrózsaszínebb, de a szín elhalványul a régió nedves évszakában, júliustól októberig, amikor a sós vizet az édes esővíz felhígítja.

De nemcsak az esővíz, hanem az esőzések okozta árvizek is elérték a Retba-tavat, és elárasztották édesvízzel. Ennek eredményeként a rezidens algák abbahagyták a védő pigmentek termelését, és a tó visszatért ősszel a zöldes színhez.

Mindezt a Landsat műholdak rögzítették, amelyek alacsony Föld körüli pályán fotózták a földet. A közelmúltban közzétett képeken a Retba-tó május 19-én szép rózsásnak tűnik. Egy másik képen azonban szeptember 16-án a tó többé-kevésbé ugyanolyan színűnek tűnik, mint a közeli Atlanti-óceán.

A Retba-tó nem az egyetlen víz, amely ezzel a jellegzetes rózsaszín színnel rendelkezik. A Lonar-tó egy meteorit becsapódási kráterben található Indiában, Mumbaitól mintegy 500 kilométerre, de csakúgy, mint Szenegál rózsaszín tava is élénk rózsaszínű vörös árnyalatúvá válik a sótartalom és ugyanazon algák jelenléte miatt.