Legrosszabb gyermekkori traumánk elevenedik meg népszerű hazai élelmiszerlánc reklámját nézve, mindenki átélte

Vannak olyan dolgok, amiket gyakorlatilag minden ember átélt már. A gyermekkornak, a tinédzser időszaknak, a felnőtté válásnak, vagy pedig az öregkornak is megvannak azok a tipikus, minden emberre jellemző momentumai, amihez rögtön tudunk kapcsolódni és egy társaságba bedobva a témát azonnal elkezdenek az emberek sztorizni. A legtöbb ilyen abból az időszakból való, amikor még kiscsikóként értetlenül álltunk a világ történései előtt és mindenben a szüleinkre hagyatkoztunk, de azt a bizonyos köldökzsinórt egy idő után el kell vágni, ilyenkor jöttek a bonyodalmak.

A Príma egy ötletes és vicces reklámban dolgozta fel az egyik legnagyobb traumát.

Megvan az az érzés, amikor boltba indultok az édesanyáddal? Kellemes izgatottság, nagy tervek, képességeinkhez illő matekozás. Mennyire voltunk a héten ügyesek? Vajon mennyi pénzért lehet édességet nézni? Mi is van most a Kinder tojásban? A húgom remélem nem kap semmit. Ilyen és ehhez hasonló akkor sorsdöntőnek tűnő gondolatok százai cikáznak át a kisgyerekek fejében, nem is sejtve, hogy ennél mennyi sokkal, de sokkal nehezebb helyzettel kell majd megküzdeniük.

Megtörténik a vásárlás, jó esetbe minden a kosárba került, lehet még be is csempésztünk valamit, azt gondolva a velünk lévő szülő nem emlékszik, vagy csak ránk hagyja a kierőszakolt ajándék tényét és ekkor jön a velőtrázó rettenet:

Anya visszaszalad valamiért, mi pedig ott maradunk egyedül a pénztárnál.

És akkor elkezdődik a versenyfutás az idővel. Hol is volt a tej, amiért visszaszaladt? Mi van, ha még valami eszébe jut? Mi van ha nem ér vissza? Az már lopás? Börtönbe csuknak majd? Keresnek majd engem egyáltalán? Még mindig nincs sehol. Végem van, nem fog visszaérni. Én következek.

Itt állok pénz nélkül, bűnözőnek fognak nézni.

Aztán ha időben visszaér, akkor jön az öröm és a talán kicsit komikusnak ható dorgálás, hogy többé ne csináljon ilyet, mert megijedtünk. Visszanézve persze irtó vicces az egész: hiszen a pénztárosnak is ismerősek lehetnek a jelenetek és valószínűleg egy kedves és bíztató mosolyon és türelmen kívül nem kaptunk volna semmi más reakciót.

Nem véletlen, hogy a videó alatt nagyon sokan jelezték, hogy fogták a hasukat a nevetéstől, hiszen igen mókás volt visszaemlékezni erre a gyermekkori krízisre úgy, hogy szülőként talán ők maguk is tettek már hasonlót. Elismerő kommentek, mivel a mai információs zajban nagyon nehéz olyan figyelemfelhívó reklámot készíteni, ami valóban az emberi érzésekre hat.

Hát így ér körbe minden. A valóban humoros videót, amelyben a "színészek" zseniálisat alakítanak ide kattintva tudod megnézni, a megtestesült nosztalgia: