Beültem a moziba a pasimmal, már az előzetesnél tudtam, hogy gond van: az első képsorok után több néző is rosszul lett

Lujza és párja a jobb élet reményében egy német kisvárosba költöztek. Kapcsolatuknak egy ideig jót tett az új környezet, azonban később minden megváltozott. Most az ő történetét olvashatjátok:

Kedves Olvasók! Sokáig Magyarországon éltem, de egyszerűen nem jutottunk egyről a kettőre. Így közös döntés alapján, egy németországi kis faluba költöztünk. Furcsa módon az első pár hónapban minden álomszerű volt, mintha újra egymásba szerettük volna: rengeteg összebújás, sok program, közösen fedeztük fel a tájakat, ismerkedtünk a helyiekkel. Aztán eltelt 1 év és akkor ütött be az a fajta stressz, ami egy nagy változás után áll be az emberbe.

Elkezdtünk egyre többet vitatkozni, ritkultak az együttlétek és nem vágytunk már egymás társaságára. Én viszont egy nagyon szeretetigényes, társasági lány vagyok és nehezen viseltem azt, hogy ennyire magányos vagyok. Ekkorra már a helyiek ismertek minket, tagjai voltunk a közösségnek, de igazából én menedzseltem azt, hogy ennyire jól beilleszkedtünk. Bár az elején furcsának találták, hogy egyedül járkálok egy helyekre, végül már megszokták, hogy a pasim nélkül bulizok, ő pedig videójátékozás és az otthoni haverok felé terelte a figyelmét.

Bár nem egy feltétlenül kislétszámú falucskában élünk, mégis sokan ismerik egymást és hogy, hogy nem, de hamarosan mellém került egy nálam néhány évvel fiatalabb srác. Titokzatos volt, szenvedélyes és nem mellesleg baromira menőnek számított a helyi körökben.

Tudom, mit fog most a sok erkölcscsősz gondolni, de annyira elvarázsolt, hogy nagyon hamar eljutottunk a testiségig és bizony, megtörtént a megcsalás. Fantasztikus estéket töltöttünk el együtt, a társaságban is már szinte párként kezeltek minket. Valószínűleg a pasimhoz is eljutott ennek a híre, vagy egyszer csak észbe kapott, nem tudom, de egyik este néhány online párteraputa címével fogadott és azt kérte tegyük rendbe a kapcsolatunkat.

Aznap este nagyon sokat sírtunk és megfogadtuk, hogy ezentúl nagyon fogunk igyekezni és sohasem felejtjük el, mennyire fontosak vagyunk egymásnak. Én rögtön másnap megmondtam a szeretőmnek, hogy végeztünk és nem találkozhatunk többet, amit ő nagyon rosszul fogadott. Könyörgött, komoly kapcsolatot ajánlott nekem, mindent megtett volna, de nekem megjött az eszem.

Nem beszéltem vele többet és a magányos bulizásról is leszoktam: ha mentem valahova, akkor jött velem a párom is. Néha-néha láttuk egymást, de egy udvarias köszönésen túl soha többet nem beszéltünk. Egyik nap aztán egy nagy filmmaratont tartottak a város mozijában és éppen ott ült a brigádban, akinek mondta a pasim, hogy mindenképp beülünk az egyik filmre és alig várja. Régen voltunk moziba, én is izgatott voltam.

Mikor beültünk a vetítésre, akkor még nem tűnt fel semmi. A mozi elkezdődött, azonban... rögtön az elején néhány furcsa jelenet következett, amit több néző, köztük én sem tudtam hová tenni. És ekkor leesett, hogy mit látok. Egy házi videót vetítettek le, amin és az a bizonyos fiatalabb srác nem éppen moziba illő tevékenységet csinált. A közönség reakciói nagyon változatosak voltak: többen kirohantak, volt, aki lefagyott, volt, aki pedig füttyögni kezdtek. A pasim rám nézett, sohasem felejtem el azt a nézést és megkért, hogy menjünk haza. Napok óta csendben van és nem szól hozzám, rám pedig a lebukás óta nagyon másképp néznek az emberek. Már arra gondolok, hogy inkább hazamegyek, egyedül és újrakezdek mindent, Félek, hogy elveszítem, de már nem tudom visszacsinálni.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.