Van a nőknek egy csoportja akiknek esélyük sincs pasihoz jutni: ijesztő közösséget kezdtek alkotni, megkezdődött a férfigyűlölet

A 21. század rengeteg forradalmi újítást hozott magával: manapság már egy telefon kijelzője elég ahhoz, hogy párt találjunk magunknak (legalábbis ezt sulykolja belénk úgy nagyjából minden közösségi média), de mi történik, ha valakinek mégsem sikerül? Óhatatlanul elkezdi kevesebbnek érezni magát, aggódni, hogy valami baj van vele, hogy ő más, nem szerethető és ez egy ördögi kört hoz létre.

Az interneten régóta megjelentek az incelnek nevezett férfiak, mely rövidítés az ,,involuntary celibates" kifejezésből származik, ami annyit tesz: önkéntelen cölibátus. Ezt azokra a férfiakra használják, akik bár vágynak intimitásra és kapcsolatra, ezt mégsem kapják meg (elvileg) önhibájukon kívül, ez pedig rettenetes dühvel töltik el őket. Internetes fórumokon csoportosulnak és különböző módokon alázzák és gyalázzák a nőket, akikkel nem tudnak kapcsolatba kerülni.

Ez alapján elég furcsa, de megjelent egy ugyanilyen női közösség is: akiknek nincs esélyük pasihoz jutni (szerintük) és emiatt gyűlölnek mindent és mindenkit, akinek ez valamilyen úton módon sikerült, vagy aki esetleg elutasította őket. A kezdeti néhány szomorú bejegyzés egy egészen hihetetlen kommentáradatot hozott magával és mára már ezek az elégedetlen nők csoportokba tömörülnek az interneten és egymást bátorítják a férfigyűlöletre úgy, hogy közben magukkal (és egyébként mindenki mással is) elégedetlenek.

A két csoport között azonban nagy különbség van: míg az incelek a világot hibáztatják, addig a femcelek saját magukat és miután jól kibeszélték a pasikat inkább maguk ellen fordulnak és felmerül az önpusztítás veszélye is, míg az előző közösségnél aggasztó, hogy mások ellen követnek el veszélyes cselekedeteket.

Mindkét közösség tagjai között vélhetően a tagok nagy része depresszióval küzd. Nagyon nehéz téma ez és ha valaki nem érzi, akkor felfoghatatlannak tűnik, de így van: ha magunknak nem tetszünk, másnak sem fogunk. Persze ez egy ördögi kör: hogyan tetszünk magunknak, ha mástól nem kapunk visszajelzést? Mindannyian tükrök vagyunk, akik mutatnak mást és mi is látni akarjuk magunkat valaki másban.

Az pedig, hogy a vonzódás és a kielégülés, a beteljesedés egy evolúciós ösztön, amit lehetetlen elnyomni, még nehezebbé teszi a dolgot.

Magunkért pedig mindig van lehetőség tenni, már a legkisebb ráfordítással is, ha pedig valóban döntünk a változásról, nem lesz szükségünk ezeknek a pusztító közösségeknek a támogatására.

_{Forrás: rtl.hu}