A barátnőm 180 kilósra hízott és már nem bírom nézni ahogy eszik, mit tehetnék?

Kényes kérdéssel fordultak oldalunk tanácsadójához, a kétségbeesett Zoltán levelét változtatás nélkül közöljük:

Kedves Kitti!

Láttam, hogy korábban írtak már neked levelet párkapcsolati kérdésekben, én is emiatt fordulok hozzád. Van egy barátnőm, akivel két éve vagyunk együtt. Sosem volt az a nádszál forma, masszív testalkatú volt, de nekem éppen így tetszett. Világ életében problémái voltak az étellel, sokat habzsol, a kapcsolatunk első évében 80 kilóról 110-re kúszott fel a súlya. Ezt még elfogadtam volna, bár úgy gondoltam, hogy a 100 az a bűvös határ, aminél ő sem akar feljebb menni. Diétázott, mozgott valamennyit és sikerült visszatornáznia magát 100 kiló alá. Aztán úgy alakult, hogy egy munkahelyi hiba miatt elvesztette az állását és azóta otthonról dolgozik. Ekkor szabadult el igazán a pokol. Egész nap eszik valamit. Van, hogy mire hazaérek már több üres chipszeszacskó és pizzásdoboz, csokipapír van körülötte. Emellett állandóan panaszkodik a súlyáról, sokat sír. Nem tudom már őt hogyan támogatni és az az igazság, hogy kezdek elfáradni. Már a szakítás is eszembe jutott, de jelen állapotában nem képes teljesen egyedül ellátni magát.

Kedves Levélíró!

Először is, sajnálattal értesülök a helyzetedről és gratulálok, hogy vetted a bátorságot ahhoz hogy írtál. Valószínűleg mindenképpen szakember segítségét kell majd kérnetek (mind pszichiáter, mind pedig pszichológus elérhető államilag finanszírozott formában is). Az, hogy felmerült benned a kétely és nem tudsz már rá úgy nézni, mint a kapcsolat elején, teljesen normális: azzal, hogy magadat ostorozod csak a kevés és folyamatosan fogyó energiádat pazarolod.

Amikor az ember ennyire elsüllyed az önsajnálatban, akkor bár tudja, hogy probléma van az életében, mégis lefagy. Olyan ez, mint egy szarvas, akinek a szemébe világít a reflektor és hiába diktálna mást az életösztön, ledermed. Fontos lenne, hogy támogasd, dicsérd, emeld ki a jó tulajdonságait. 

De nem kell ömlengened, sőt, hazudnod sem. Muszáj nevén neveznetek a problémát és beszélni arról, hogy a barátnődnél a kóros evés nem csak a kapcsolatotokat, de már az ő mindennapjait és egészségét is megnehezíti. Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb ember, akinek problémája van, tudatában van annak, hogy valami nincs rendben, azonban annyira fél a következményektől és az előtte álló úttól, hogy inkább nem foglalkozik vele. Ezzel halmozódik a probléma és napról napra romlik a helyzet.

Érdemes lenne dietetikus és személyi edző segítéségét is kérni. Amiben segíthetsz neki és gyakorlati tanács, hogy próbálj te is egészségesebben élni, az még senkinek nem ártott. Ne legyen otthon olyan élelmiszer, ami hízlal, ami egészségtelen, ami üres kalória. Továbbá keressetek olyan mozgásformát, amit közösen, élvezettel tudtok végezni: így a kötelező edzés hirtelen randiprogrammá alakul, amit mindketten várhattok. Az elején ez mindenképpen egy könnyed mozgásforma lesz, ahogy pedig csökken a túlsúly, úgy próbálhattok ki új dolgokat.

[[cikk3]]

Azonban: ez nem lesz túl népszerű megjegyzés, de mindenki a saját életéért felelős. Ha te úgy gondolod, hogy túl sok idődet és energiádat áldoztad már erre és nem maradt benned energia ahhoz, hogy együtt haladjatok tovább az úton, azt a döntést is jogod van meghozni és ettől nem válsz rossz emberré.

Remélem, hogy sikerül egy olyan, mindenki számára megfelelő megoldást találni, amivel kilábaltok a gödörből.

Amennyiben szeretnétek ti is megosztani a történeteteket és választ kapni a titeket foglalkoztató kérdésre, akkor azt a promotions@promotions.hu címre elküldött levéllel tehetitek meg.