Szimulációban élünk? Szakértő nyilatkozott az életünkről, szerinte csak szereplők vagyunk egy fejlett virtuális világban

Ha úgy érzed, hogy egy számítógépes szimulációban élsz, mint például a Mátrixban, akkor lehet, hogy tényleg igazad van. Melvin Vopson, a Portsmouthi Egyetem fizikával foglalkozó docense ezzel foglalkozott és megdöbbentő végeredményre jutott.

Szerinte életünk számos olyan nyomot tartalmaz, amelyek arra utalnak, hogy csupán szereplők vagyunk egy fejlett virtuális világban és kísérletet tervez ennek bizonyítására. A szakértő szerint például az a tény, hogy a fény és a hang terjedésének korlátai vannak, azt sugallja, hogy ezeket egy számítógép-processzor sebessége szabályozza. De az univerzumot irányító fizika törvényei is hasonlóak a számítógépes kódhoz, mondja, míg az anyagot alkotó elemi részecskék olyanok, mint a pixelek. Az egyik legmeggyőzőbb nyom azonban a szimmetria, amelyet a hétköznapi világban megfigyelhetünk, a pillangóktól a virágokig, hópelyhekig és tengeri csillagokig át.

A tudós azzal érvel, hogy smikor dolgokat építünk vagy tervezünk, a legszimmetrikusabb formákat kell használnunk, hogy leegyszerűsítsük a folyamatot. Ha a téglák teljesen szabálytalan alakúak lennének, az építés szinte lehetetlen vagy sokkal bonyolultabb lenne. Ugyanez a helyzet, amikor számítógépes programokat vagy virtuális valóságokat tervezünk – és ez maximalizálja a hatékonyságot, minimalizálja az energiafogyasztást vagy a számítási teljesítményt.

Káprázatos égi jelenséggel indul az újév, valóságos csodában gyönyörködhetünk, nem mindennap láthatsz ilyet

Olvass tovább...

Az akadémikus azt is gondolja, hogy a kvantummechanika bizarr és kevéssé értett világa azt sugallja, hogy az élet nem az, aminek látszik. Leginkább a kvantumösszefonódás miatt gondolja ezt, amely lehetővé teszi két részecske kísérteties összekapcsolását, így ha az egyiket manipulálod, akkor automatikusan és azonnal manipulálod a másikat is, függetlenül attól, hogy milyen messze vannak egymástól. A hatás látszólag gyorsabb, mint a fénysebesség, aminek lehetetlennek kellene lennie. Ez azonban azzal magyarázható, hogy egy virtuális valóság kódon belül minden „helynek” (pontnak) nagyjából egyformán távol kell lennie a központi processzortól.