Nyakamba vettem a budapesti éjszakát, 120 ezer forintom bánta: ha megtudod, kik voltak az elkövetők, te sem fogod elhinni

Hogy jobban el tudjuk képzelni az eseményeket: 27 éves vagyok, festőként élek, festő szakot végeztem a Képzőművészeti Egyetemen. Barátaimmal intenzív társasági életet élünk, ám a múltkori este egy kicsit túlságosan is intenzívre sikerült, veszélyesek lehetnek a budapesti éjszakák.

Egy kis faluból származom, középiskolás koromban kerültem fel először Budapestre, és hamar magával ragadott a város lüktetése. Óriási csavargásokat nyomtunk a Nemzeti Múzeum kertjében, kiállításokra és koncertekre jártunk, az iskolában azt csináltuk amit szerettünk - egy véget nem érő karneválnak tűnt az egész élet, és ha jobban belegondolok, az is volt.

Mint már említettem, már akkoriban elkezdtünk mindenféle koncertekre járni, és haverkodtunk is a zenészekkel, sok barátom van abból a korszakból. Egy innen megismert zseniális csellista haverom hívott fel, hogy van egy új próbaterme a belvárosban, feltétlenül menjek át megnézni és érezzük jól magunkat.

A próbaterem tényleg a belváros kellős közepében van, és már kezdtünk magunkat jól érezni, amikor váratlanul befutott egy közös dobos barátunk a Duna-kanyarból, ami csavart még egyet a hangulat-mérőn, viszont készleteink erősen megcsappantak, így úgy döntöttünk, ideje nyakunkba venni a környéket, megnézni a decemberi éjszakát a nagyvárosban.

A spontán városnéző túrát nagyon élveztük, és megismerkedtünk egy bolt előtt két feltűnően dekoratív hölgyet, akikkel közösen nagyokat nevettünk - de hamar elkezdtek nekünk bizonyos szolgáltatásokat kínálni, amit mi a lehető legudvariasabban elutasítottunk, közölve velük, hogy egyáltalán nem ítéljük el amit csinálnak, de ha megbocsátanak, mi most kihagynánk, igazán megtisztelő az ajánlat egyébként, mi köszönjük.

A lányok egyáltalán nem sértődtek meg, sőt, ők beszélgettek velünk tovább, és végül, bár leszögeztük, hogy semmi esetre sem akarunk élni a szolgáltatásaikkal, úgy döntöttek, hogy feljönnek velünk bulizni - tényleg nagyon mókás társaság volt, őszintén és jókat beszélgettünk.

Reggelig aztán egyre fokozódott a hangulat, tényleg megünnepeltük a barátom új próbatermét, megadtuk a módját a mulatásnak - a lányok továbbra is időnként felajánlották a dolgot, mi mindig elutasítottuk, de ők mindig maradtak még bulizni. Az este egyik pontján a barátom végül kapott egy öltáncot (de ekkora már elég homályosak a társaság emlékei), ami után még egyszer közölte, hogy nem fog üzletkötés történni - mire a két leányzó úgy döntött, hogy akkor ők viszont elköszönnek.

Az elköszönésük után nagyot röhögtünk, hogy micsoda őrült esténk volt, ebből biztosan hatalmas történet lesz, amit majd mesélhetünk, és töltöttünk magunknak még egyet - amikor a barátom benyúlt a zakója belső zsebébe, és hiányzott belőle mintegy 120.000 forintja. Közölte velünk, hogy kirabolták, majd elkezdett irtózatosan nevetni. Ezt némileg furcsáltam, és megkérdeztem, mi olyan vicces ebben, ekkora árulta el, hogy eladta ma egy régi hangszerét több mint félmillió forintért, és az összeg másik része a másik zsebében volt - mindenesetre az ingyen öltáncokkal ezután óvatosabb lesz.