Híres magyar meseíró nagyapja mesélt a napóleoni háborúkról, mérhetetlenül megalázták a győztes katonáinkat, szinte éhenhaltak a honfitársaink a nyereség után

Nem olyan túl régiben mutatták be a mozikban a Napóleon című filmet, Ridley Scott nagynevű rendező rendezésében, amelyről portálunk kritikát is közölt:

Borzalmas tévedés az év legjobban várt filmeposza, a nézők szándékos történelemhamisítással vádolják az Apple új filmjét

Olvass tovább...

Napóleon korának egyik legmeghatározóbb személyisége volt, élete jól dokumentált. Mindig érdekes azonban benézni a történelemkönyvek mögé, mert a hivatalos történelemírás leginkább a nagy horderejű eseményekre koncentrál, az "átlagemberek" nézőpontja általában kimarad a krónikákból.

Benedek Elek neve azért Magyarországon elég sok embernek ismerősen cseng. Nem véletlenül nevezték "nagy mesemondó"-nak: számtalan népmesét gyűjtött, dolgozott át, írt újakat, minden kétséget kizáróan egyik legnagyobb gyermekirodalom-szerzőnk, aki emellett újságíróként, és országgyűlési képviselőként is tevékenykedett.

Hogy Benedek Eleknek mi köze a napóleoni háborúkhoz, amikor ő maga 1859-ben született, ahhoz el kell olvasnunk nagy írónk önéletrajzi írását. Benedek Elek Székelyföldön, Kisbaconban látta meg a napvilágot (és egyébként itt is hunyt el 1929-ben).

A székelyek sok, határmenti néphez hasonlóan katonanépek, ami egyébként a jelenkorban is így van: a székelyek körében például a francia idegenlégió egy meglehetősen népszerű karrier napjainkban (a történelem ugyanis úgy alakította a székelyek sorsát, hogy Trianon óta Romániához tartoznak tradicionális területeik, sok székely beszél is románul, ami egyébként nagyon hasonlít a francia nyelvhez).

Benedek Elek megörökítette egy beszélgetését a nagypapájával, aki székely huszárként harcolt a napóleoni háborúkban, és két történetet is feljegyzett.

Az egyik történet szerint a katonák hosszú, több napos menetelésben voltak, étel nélkül, amikor a nagypapa egy mezőn áthaladva megpillantott egy elgurult kenyeret, amelyet csak ő vett észre. A menetelés végén, éjszaka, amikor társai már aludtak, visszaszökött a mezőre, ahol megtalálta a kenyeret, és elfogyasztotta - sejthetjük, hogy körülbelül a világ legfinomabb kenyerét találta meg a nagypapa 3 napos éhezés után.

Ennél is érdekesebb azonban a másik történet, amiből azért sok dolgot levonhatunk a háborúk tanulságairól. Eszerint mikor Napóleont végleg legyőzték, Benedek Elek nagypapája is harcolt a győztes seregben. A "győztes" sereg aznap egy hideg kaszárnyát kapott, és valamilyen langyos teát, "szép volt fiúk" jelszóval - eközben a "legyőzőtt" franciák nemessége éppen készült az esti operabálba, gyakorlatilag semmilyen hatással nem volt rájuk az elveszített háború.