Újabb férfi jutott Suhajda Szilárd sorsára: drámai videó került elő a Himaláján történt halálesetről

Muhammad Hassan tragikus halála a K2-n hegymászókat és nem hegymászókat egyaránt sokkolt: több tucat hegymászó lépett át rajta a csúcsra vezető úton
Az ExplorersWeb által közzétett, amely az első, ami a témában megjelent, hozzájárult ahhoz, hogy Gilgit-Baltisztán kormánya vizsgálatot indítson. Ennek célja az volt, hogy feltárja a tényeket és változtatásokat eszközöljön az ilyen esetek jövőbeni megelőzése érdekében. Az eredményeket szeptember 8-án tették közzé.

Bár a 70 oldalas jelentés tartalmaz néhány olyan részletet, amely ellentmond a tanúvallomásoknak és a fényképes bizonyítékoknak (például az időjárás aznap este nem volt viharos, ellentétben a jelentés állításával), és számos kérdést megválaszolatlanul hagy, az ajánlások és a tényleges változtatások hosszú sora fordulópontot jelent.

A kormány a következő két évben megtiltotta a Lela Peak Expeditions-nek, a Hassant felbérlő kirándulásszervezőnek, hogy csapatokat vezessen Gilgit-Baltisztánban. Az eltiltás oka, hogy nem biztosított megfelelő felszerelést a hordárnak, tapasztalatlan hordárt bérelt fel a hegyre, és nem rendelkezett biztosítással.

Ez súlyos csapás az Anwar és Akhbar Syed testvérek által vezetett skardui székhelyű vállalat számára. Pakisztán összes 8000-es hegymászó pontja Gilgit-Baltisztánban található. Ez egyúttal figyelmeztetés a többi helyi és külföldi szervezőnek is. A Lela Peak logisztikai támogatásra külföldi cégekkel kötött szerződést, és ezeknek ugyanilyen óvatosan kell teljesíteniük ugyanezeket a kormányzati követelményeket. Mivel egyre több hegymászó jut fel Pakisztán legmagasabb csúcsaira, a támogató személyzet iránti igényt nehéz megoldani, a kereslet a kínálat fölé magasodik.

"Talán itt az ideje, hogy hangot adjunk a hordároknak" - írta a norvég Yutta Vanessa Torkel az ExplorersWebnek és más médiumoknak címzett levelében.

Torkel egy 2017-es, a K2 alaptáborba vezető túra során találkozott Hassannal és egy másik hordárral (aki idén szintén a K2-n volt, de inkább névtelen szeretne maradni). Ezt követően tartotta velük a kapcsolatot.

"Egyiküknek sem volt sem képzettsége, sem tapasztalata, ez egy előre eltervezett, végzetes megközelítése a hegymászásnak" - mondta Torkel. "Egészen a közelmúltig mindketten csak nem szakképzett, alacsonyan fekvő területek hordárai voltak, és körülbelül 55 dollárt kerestek egy háromhetes túráért."

A 2017-es túra során Torkel megtudta, hogy a hordárok ritkán kapnak felszerelést. Ha kaptak, azonnal eladták. "Ez [az eladás] annyit ért, hogy kárpótolt a felszerelés nélküli nyomorúságos körülményekért" - mondta.

De akkor miért volt Hassan olyan magasan? Torkel szerint ez a kulcskérdés. De a válasz nem egyértelmű. Hassan nyilvánvalóan nem követte a parancsokat.
Luis Miguel Soriano egy nappal Hassan halála után mászta meg a K2-t. Ő volt az operatőre az Alex Abramov által vezetett Seven Summit Club hegymászóinak. Abramov volt az, aki megkérte a Lela Peak-et, hogy három hordozót biztosítson a csoportjának hozzájárulásként a kötélrögzítő csapathoz.

"Miután a 3-as táborba cipeltük a terheket, expedíciós vezetőnk [Abramov] utasította az összes pakisztáni hordozót, hogy a 3-as táborból térjenek vissza az alaptáborba, anélkül, hogy megkísérelnék a csúcsra jutást" - mondta Soriano. "Mindannyian így tettek, kivéve Hassant. Társai szerint [Hassan] a többiek tanácsa ellenére úgy döntött, hogy tovább nyomul, mondván, hogy a csúcs túl közel van ahhoz, hogy elengedje"."

Soriano úgy véli, hogy a csúcs meghódítása presztízst és magasabb jövedelmet biztosított volna Hassan számára, akinek pénzre volt szüksége, hogy eltartsa három gyermekét és beteg édesanyját.

Soriano szerint: "Hiszem, hogy ha egy ember élete veszélyben van, mindent meg kell tenni a megmentéséért. De reálisnak kell lennünk, a baleset körülményei és a baleset helyszíne okozta Hassan halálát. Igen, meg kellett volna kísérelni a mentést, de abban a pillanatban szinte senki nem rendelkezett körülötte a kellő fizikai erővel vagy a technikai képességekkel egy ilyen mentéshez, a serpa vezetők pedig a klienseik életét tartották a kezükben".

Soriano egyetért azzal, hogy a problémát a gyökerénél kell kezelni, a körülmények, a felszerelés és a pakisztáni személyzet felkészültségének javításával ezeken az életveszélyes magaslatokon.

A pakisztáni helyzet nem sokban különbözik a néhány évtizeddel ezelőtti nepáli helyzettől. A serpa hegymászók és hegyi vezetők az évek során jelentősen javítottak körülményeiken és képességeiken.

Mingma G, az UIAGM vezetője, expedícióvezetője és a K2 téli csúcstartója hangsúlyozta, hogy a probléma nem a hordozókkal, hanem a körülményeikkel van.
"A pakisztáni hegymászók nagyon erősek és keményen dolgoznak" - jegyzi meg Mingma G. 

"Látjuk a kemény munkájukat az 1-es és a 2-es táborig. Kevesebb felszereléssel mennek oda, és ezen a magasságon túl nem bírják a hideget, ezért feladják. Ez azért van, mert a szervezők kevesebb pénzt kérnek az ügyfelektől, és kevesebbet fizetnek a személyzetnek, így a személyzet nem engedheti meg magának a jó felszerelést. Ők is egy szezon bevételétől függnek egész évben, ezért megpróbálnak spórolni, és korlátozott felszereléssel mászni. Mindez olyan problémákat eredményez, mint az expedíciók kudarca, fagyás vagy akár halál."