A párom hihetetlenül apró férfiassága már a kapcsolatunkat veszélyezteti, félek, hogy nem bírom tovább

A jelenlegi páromat az egyetemen ismertem meg. Barátságból alakult ki a kapcsolatunk, hosszú hónapok alatt, így ameddig eljutottunk odáig, hogy meztelenül lássuk egymást, már fülig szerelmesek voltunk.
Mindenben remekül egyetértünk, ugyanaz a világnézetünk, a terveink a jövőről. Mindketten szeretnénk megállapodni, szeretnénk gyerekeket és sokkal többre értékelünk egy otthoni filmezős estét, mint a városban bulizást. Nem volt nagyobb vitánk, tényleg olyan ember, akit boldogan fogadnék társamnak életem végéig.

De. És itt jön a de...

Egy dolog van, ami sajnos napra napra jobban zavar és már teljesen ekörül forognak a gondolataim.

A barátomnak nagyon kicsi a szerszáma. Nem sok férfival voltam együtt, így nincs nagy viszonyítási alapom, de azt tudom, hogy nem ezt kellene éreznem, amikor vele vagyok. Az ágyban lelkes, odaadó, önzetlen szerető, minden módon igyekszik nekem örömet okozni. Érzem, hogy imád, azonban mikor túljutunk az előjátékon (ami tényleg élvezetes, de már arra sem tudok koncentrálni, mert tudom mi jön, pontosabban mi nem jön utána), utána jön a feketeleves. Semmit nem érzek.

Próbáltam különböző pózokat, de nem hozott eredményt.

A legfurább az egészben, hogy rajta nem látom, hogy bármilyen problémája lenne a helyzettel. Igyekeztem szóba hozni a dolgot, de nem vett olyan irányt a beszélgetés, amiből arra tudtam volna következtetni, hogy esetleg őt is zavarja a dolog. Ami persze tök jó, mert van önbizalma, amit nem szeretnék elrontani és egyébként nagyon férfias is, de létezik, hogy ő ezzel nincs tisztában?

Ellőttem néhány vicces megjegyzést is, hátha az elindít valamit, például a minap a boltban vásároltunk és levett a polcról egy olyan csemegeuborkát, amire az van ráírva, hogy 3-6 centis.

Megkérdezte, hogy kell-e az ebédhez, mire mondtam, hogy nem, már van otthon. De nem vette a lapot.

Nem vagyok egy ilyen nimfomán nő, de egyre jobban hiányzik az, hogy a párom keményen megdorongoljon és megrémít a gondolat, hogyha vele maradok, akkor erre már soha nem lesz esélyem.

Böngésztem ilyen topikokat a neten, vannak akik segédeszközzel oldják meg a dolgot, de én nem erre vágyom, a szerelmemet akarom magamban érezni. Már ott tartok, hogy sokszor magamnak intézem el a dolgot és közben olyan felnőttfilmeket nézek, amikben a férfiak hatalmas husánggal rendelkeznek.

Kedvetlen vagyok és feszült, szegény pedig nem érti, hogy mi bajom.

De egyszerűen nem merem elmondani, hogy ezen a téren kevés nekem.

Hogy közöl egy ilyet az ember? Egyáltalán, mit csináljak? Szerintetek maradjak vele és a kielégítettség maradjon egy fantázia, vagy rúgjam fel a csodálatos életem és keresekk egy termetesebb férfit, akivel lehet, hogy soha nem lesz családom?