Döbbenetes szertartások folytak egy régi angol klubban, máig nincs rá magyarázat

Nagy-Britanniát elég nehéz lenne klubok nélkül elképzelni, ahol az úriemberek egy pohár ital, egy jó szivar és egy újság mellett eltölthették az idejüket. Többnyire csöndben, bár adódott hely és idő a társalgásra, kapcsolatépítésre is – szigorúan hölgyek nélkül.

A klubok nemcsak Angliában, de a monarchia más részén is elterjedtek a 18. századtól kezdődően. Indiában, Pakisztánban, Bangladesben, sőt a brit hagyományokra gyorsan fittyet hányó Egyesült Államokban is létesültek ilyen elegáns helyek, ahol étkező, bár, könyvtár, biliárdszoba és egyéb helyiségek is az igényes tagok rendelkezésére álltak.

És ha már igényes seregletről beszélünk, London alighanem leggusztustalanabb gyülekezete a Szellentők Klubja volt. Nagyjából így lehetne lefordítani a Farting Clubot, amely az 1700-as években alakult, és a neve önmagáért beszélt. A férfitagok odavoltak a káposztáért és más szeles ételekért, és azzal szórakoztatták egymást, hogy a többiek orra alá durrantottak.

Hetente találkoztak, hogy a speciális étrendjük következményeként beszagosítsák a levegőt – de hogy ez a szertartás miért volt jó, annak a hátterét nehéz lenne mai ésszel felderíteni. A klub egyik helyiségében állítólag egy öregasszony teljesített szolgálatot, akinek szemrevételeznie kellett a nadrágokat, ha valaki túlzott lelkesedésében esetleg a szellentésnél messzebbre is ment volna. Ennek további részletezésétől most eltekintenénk.

A korabeli írások kiemelték, hogy a tagok között létezett egy valódi mókamester, aki a jobb tenyerét a bal hónalja alá téve tudott pukira hasonlító hangot hallatni. Ő azért volt kedvelt, mert a fülnek kedves muzsikáját nem kísérte orrfacsaró bűz.