„Először engem vert” – Mohamed Fatima hihetetlen bátorsággal beszélt a bántalmazásáról

Az, hogy milyen családban növünk fel, hogy mik történtek velünk gyerekkorunkban, igenis hatással lesz a felnőtt életünkre. A családtól tanuljuk meg az alap szavakat, és a nem tanulás is tanulásnak minősül, vagyis minden, ami gyerekkorban ér minket, az 75 százalékban meg is alkot minket. Amikor valakinek elköteleződési problémája, vagyis félelme van, akkor általánosan arra vezethető vissza, hogy nem tanulta meg, nem tapasztalta meg a múltjában a biztonságos hátteret: talán a szülők elváltak egymástól vagy épp ellenkezőleg, együtt maradtak, de a gyerek néha azt kívánta, hogy bárcsak külön lennének, majd a későbbi elveiben és bizonyosságában csak az volt a biztos, hogy milyen kapcsolatot nem akar.

Talán senki nem volt mellette, aki megtanította volna, milyen őszintén elfogadni azt, akit szeretünk: és egyáltalán, mit is jelent az a kifejezés, hogy szeretve lenni és szeretetet adni. Elképzelhető, hogy az önzetlenséget látta maga körül, vagy épp az ellentétét, hogy mindent odaadunk a másiknak, de az nincs meghálálva. Talán az évek alatt olyan jól felépített falakat és határokat annyira sikerre vitte a gyermek, hogy felnőttkorában már fél lebontani azokat és retteg attól, hogy másnak teljesen megnyíljon. A másokba vetett bizalom esetleg ijesztővé válik, mert oly sok pofon érte már másoktól. Az is állhat az elköteleződési probléma hátterében, hogy egyszerűen csak fél attól, hogy teljesen magát adja a másik félnek, mert azt is megtanulta az eltelt életében, hogyha igazán megmutatja, ki ő, és mi ő, akkor mindenki elhagyja. 

De a bántalmazó családi légkör is magyarázat lehet.

Sajnos ez a téma még mindig tabunak számít, de szerencsére egyre többen mernek beszélni arról, ami történt velük, hiszen nem, nem szabad hagyni, hogy egyes emberek elbagatellizálják a saját érzéseinket és gondolatainkat.

Mohamed Fatima, a hamarosan újból koncertet adó Fekete Vonat énekesnője a HOT! Magazinnak mesélte el őszintén és bátran azt a gyerekkort, amiben fel kellett nőnie. Fatima félig magyar és félig egyiptomi, de a szülei a kezdeti nagy szerelem ellenére elváltak egymástól, így az énekesnő a vér szerinti édesapját nem ismerhette, de egy mostohaapát igen.

„Hamarosan elkezdődött a fizikai és lelki terror, amiben 19 évig élt anyukám. Először engem vert a mostohám, aztán őt is. Hol elköltöztünk, hol visszavitt minket. Akkoriban nem nagyon esett szó a családon belüli erőszakról, nem volt, aki megvédjen minket"

– kezdte Fatima, és szörnyű belegondolni, hogy akár kislányról vagy kisfiúról van szó, de egy gyermek mit érezhet, amikor az, akire fel kéne néznie mint „apafigura", inkább a verést választja a szeretet megtanítása és kinyilvánítása helyett. A gyerekek mindent magukba szívnak és minden rossz dologban először azt fogják látni, hogy biztos ők a hibásak. Biztos ők bosszantották fel a másikat, főleg ha felnőttekről van szó, és egészen biztos, hogy megérdemlik, amit kapnak.

„Aki ilyen körülmények között él, az elveszíti a józan ítélőképességét, és nem tudja, hogy bántalmazott. Akkor váltam ételfüggővé, azzal vigasztaltam magam"

– tér rá az énekesnő őszintén, és azt is hozzáteszi, hogy ma már rádöbbent arra, hogy a mostohaapja jelenléte és viselkedése miatt kötött ki felnőtt korában egy ugyanolyan kapcsolatban, mint egykor az édesanyja. Három évet húzott le egy bántalmazó és mérgező párkapcsolatban. Általánosságban valós az a tény, hogy amit gyerekkorodban megszoktál, vagy azt hiszed, hogy az a normális, az tudat alatt megmarad benned és ugyanolyan kapcsolatokban fogod találni magad a későbbiekben.

Bár azt tudni kell, és ezt sokan elfelejtik, hogy egy bántalmazó kapcsolat is ugyanúgy indul, mint minden kapcsolat: nagy fellángolás, szerelem, tökéletes jövőkép, boldogság, vágyak. Csak egyre fokozatosabban hull le az álarc, de akkor már az „áldozat" teljesen odáig és vissza van attól, aki a bántalmazó fél: mindenét is odaadná, és mindent megbocsát. Főleg akkor, ha ilyen családi modellben is nevelkedett, ha ilyen fajta párkapcsolati dinamika vette körbe kiskorban, és akár utána is a barátai és rokonai körében.

„A sorstól, Istentől vártam a szabadulást, és öngyógyításba kezdtem. Arra kértem Istent, kapjak egy normális embert. 2019-ben ismertem meg Gábort, azóta összeházasodtunk, megkötöttük hármunk szövetségét: mi ketten és a Jóisten. A férjem kedves, csendes, jóravaló ember, és végtelenül udvarias. Kinyitja előttem az ajtót, megcsókolja a kezem"

– mondta el a végén az énekesnő, és csak remélni tudjuk, hogy ez nem csak a kezdeti szép és manipulálós szakasz, hanem tényleg megtalálta végre a boldogságot.

Ez a téma pedig pont olyan tabutéma, mint a megaláztatás. És igenis mindkettőről beszélni kell, mert több ember érintett benne, mint azt gondolnánk: