Te is játszmázol a párkapcsolatodban? Ezért ne tedd!

Gyűlik a feszkó

Teljesen természetes egy hosszú távú kapcsolatban, hogy néha-néha vitatkoztok, súrlódtok, veszekedtek. Akármennyire is összepasszoltok, attól még két külön személyiségről beszélünk, akiknek össze kell csiszolódniuk, ami alkalmazkodást kíván mindkét fél részéről. Az együttélés során persze számos olyan tulajdonságra, rossz szokásra fény derül, ami egyáltalán nem tetszik a párunkban, de nem akarjuk megbántani. Vagy épp a másik bántott meg minket, de inkább kerüljük a konfliktust. A felszín alatt pedig csak gyűlik, gyűlik a feszültség.

Ha mindezt egyszerre borítanánk egymásra, az valószínűleg a kapcsolat végét jelentené, ezért jelentéktelennek tűnő játszmák során adjuk ki magunkból a dühöt, apránként. Például elképzelhető, hogy hiányoljuk a figyelmességet, a szenvedélyt a kapcsolatból, egyre rosszabbul érezzük magunkat. Mégsem ezzel fordulunk a kedvesünkhöz, hanem az első adandó alkalommal, amikor hibázik, a fejéhez vágjuk, miért nem volt képes azt a koszos zoknit a szennyeskosárba dobni. A másik persze támadásba lendül, mert elege van abból, hogy megint sorozatot néz a párja, ahelyett, hogy kimozdulnának végre. Mégsem ezt mondja, hanem azt, hogy „Ugyan, akkora itt a kupi, hogy fel sem tűnik az a zokni!” És máris kezdetét vette a kapcsolati játszma.

A játszma nem megoldás

Mondhatjuk azt, hogy mindenki játszmázik, ilyen a világ. Nem kell ilyennek lennie! A folyamatos játszmákkal az a baj, hogy levezeti ugyan átmenetileg a feszültséget, de nem oldja meg az alapproblémát: tovább mélyíti a konfliktust, eltávolítja a szerelmeseket, hiszen folyamatosan megbántják egymást. Valóban ilyen egy szereteten, szerelmen alapuló kapcsolat? Gyakran a játszma épp arra szolgál, hogy a pároknak ne kelljen szembesülnie azzal, mennyire elegük van már a másikból. Fontos lenne az önismeret, hogy lássuk, mire vágyunk, mik az elvárásaink, mennyire reálisak azok. Ha a leltár végén arra jutunk, rengeteg szerethető tulajdonsága van a kedvesünknek, és szeretnénk rendezni a kapcsolatot, itt az ideje változtatni a kommunikációs stratégiánkon.

Mi lehet a megoldás?

Az empatikus kommunikáció sokat javíthat a párkapcsolat minőségén, mert lényege, hogy nem a másikat betámadva beszélünk egy adott problémáról, hanem megfogalmazzuk a másiknak, milyen érzést kelt bennünk az, ahogyan ő viselkedik. Ne azt mondjuk, „milyen figyelmetlen vagy”, hanem „rosszul esik, amikor nem figyelsz rám”. Kérjük meg a párunkat, ő ugyanígy mondja el, mi zavarja, hogyan érzi magát a kapcsolatban. A saját érzéseink gondolkodásra késztetik a másikat, nem támadásra, és ha szeretjük egymást, akkor változásra is.

Forrás: Popper Péter: Lélekrágcsálók