
Átírja a szlovák történelmet egy iszonyatos lelet a föld alól, a honfoglaló magyarok előtt már itt állt, a tudósok alig hisznek a szemüknek
Olvass tovább...
Régészek bukkantak rá egy rejtélyes, 62 méter hosszú építményre, ami pontosan ugyanazt csinálta, mint az angliai kőkör, a formája sokkoló.
Amikor a Stonehenge-ről hallunk, azonnal az angliai síkságon magasodó ősi kőkör jut eszünkbe, amelyet évezredek óta övez a titok. De mi lenne, ha azt mondanám, hogy a világ másik felén, Mexikó szívében, egy még nagyobb és talán még rejtélyesebb építmény lapul, amely ugyanazt a célt szolgálta? Régészek nemrégiben tártak fel egy 62 méter hosszú földhalomot, amely madártávlatból nézve egy félelmetes skorpió formáját ölti. Ez az óriási alkotás nem csupán egy művészi remek, hanem egy precíz csillagászati megfigyelőállomás is volt, amelyet ősi mexikói földművesek építettek, hogy nyomon kövessék a Nap mozgását és meghatározzák a vetés és az aratás időpontját. A felfedezés felboríthatja mindazt, amit eddig tudtunk az ókori Mezo-Amerika csillagászati tudásáról.
Olvass tovább...
A Skorpió-halom, ahogy a régészek elnevezték, Mexikó Tehuacán-völgyében található, körülbelül 250 kilométerre délkeletre Mexico Citytől. A University of Texas at Austin és a mexikói INAH kutatói drónfelvételek és GPS-térképezés segítségével fedezték fel, hogy amit korábban egyszerű kőhalmoknak véltek, az valójában egy gondosan megtervezett, skorpió alakú földhalom. A szerkezet széles testből, két kinyújtott karomból és egy ívelt, felemelt fullánkban végződő farokból áll. Kövekből és földből építették és több mint ezer éve áll változatlanul. A skorpió alak nem véletlen választás volt. Az ókori mezo-amerikai kultúrákban a skorpió a Vénuszt, az esőt és a mezőgazdasági termékenységet szimbolizálta és szorosan kapcsolódott a Tlāhuizcalpantēcuhtli nevű istenséghez. Ez a szimbólum megjelenik a közeli Cacaxtla szertartási központ festményein is, ami arra utal, hogy a régió népei közös hiedelmeket osztottak meg az égitestekről és a föld termékenységéről.
„A Skorpió-halom ritka példája a szándékos effigy építésnek Mezo-Amerikában. Az effigy halmok gyakoriak Észak-Amerikában, de rendkívül ritkák itt. Ez egyedülálló egyesülése lehet a csillagászati tudásnak, rituális gyakorlatnak és helyi gazdálkodási hagyományoknak" - magyarázza James A. Neely régész, a 2025-ös tanulmány vezető szerzője.
Olvass tovább...
A halom igazítása nem véletlenszerű. A kutatók megállapították, hogy a fullánktól a bal karom felé húzott vonal pontosan 65 fokos szöget zár be az északkelettel, ami megegyezik azzal az iránnyal, ahol a Nap felkel a nyári napfordulókor, június 21-én. Ezzel szemben a téli napfordulókor, december 21-én a Nap lenyugvása a skorpió farkával esik egy vonalba, ha a bal karomból nézzük. Ez a precíz geometria azt jelenti, hogy az építők a halomot napnaptárként használták, hogy megjelöljék az évszakok változását. A Tehuacán-völgy félsivatagos éghajlatán, ahol az esőzések szabták meg a mezőgazdaság ritmusát, a napfordulók megfigyelése nem luxus, hanem túlélési kérdés volt. A nyári napforduló jelezte az esős évszak kezdetét, amikor a kukoricát és más növényeket vetni kellett. A téli napforduló pedig az évszak végét jelentette, amikor hálaadási szertartásokat tartottak.
Ellentétben a monumentális obszervatóriumokkal, mint például a Chichén Itzá vagy a Monte Albán, a Skorpió-halom nem az elitek, hanem egyszerű földművesek alkotása volt. Szerény mérete és közösségi kontextusa egy egalitáriusabb égi megfigyelési formát tükröz, amely a gyakorlati gazdálkodásban és a közösségi rituálékban gyökerezett, nem pedig a birodalmi hatalomban. A helyszínen végzett ásatások során kerámia edényeket, őrlőtálakat, füstölőket és szándékosan összetört edényeket találtak, amelyek mind szertartási tevékenységekre utalnak.
Olvass tovább...
Egy különösen meglepő lelet egy modern áldozat volt: dohány és chili paprika, ami arra utal, hogy a hely még ma is spirituális jelentőséggel bír a helyi közösségek számára. A Skorpió-halom egy kilenc hektáros szertartási komplexum része, amely legalább tizenkét másik halomból és ősi öntözőcsatornák hálózatából áll.
Ez az infrastruktúra lehetővé tette, hogy a közösségek virágozzanak egy olyan környezetben, ahol az öntözés nélkülözhetetlen volt.
A felfedezés emlékeztet minket arra, hogy az égfigyelés nem korlátozódott templomokra és királyokra. Még a kis földműves közösségek is az égre néztek és a földet formálták, hogy megértsék helyüket a kozmoszban.