Egymástól kérnek segítséget a magyarok a Milton hurrikán miatt, szívszaggató olvasni

A Milton hurrikán ámokfutását az egész világ lélegzetvisszafojtva figyelte, azonban öbb ezer ember testközelből rettegett és végül élte át a katasztrófát. 2024 október 9-én érte el Florida nyugati partját, Siesta Key térségében, mint egy erős, 3-as kategóriájú hurrikán. A vihar pusztító erejű széllel, heves esőzésekkel és veszélyes viharhullámokkal érkezett, jelentős károkat okozva Floridában. Az áramellátás megszűnése miatt több millió ember maradt áram nélkül, és eddig legalább 17 halálos áldozatról számoltak be. A legnagyobb problémát a vihar által áradások jelentették, számos területen kritikus helyzetet jelentettek be.

A lakosság evakuálása több helyen már a hurrikán előtt megkezdődött, különösen az érintett tengerparti városokban. A szövetségi kormány és a helyi hatóságok gyorsan reagáltak a veszélyre: a FEMA előre telepített csapatokat és erőforrásokat Floridába, hogy támogassa a mentési munkálatokat és a katasztrófa-elhárítást.

A Milton hurrikán közvetve azonban a magyarokat is érinti.

Facebookon több olyan csoport is van, amely a világon szétszórt magyarokat próbálja összefogni. Ennek lényege általában a hazaszeretet és a hazai ízek, hagyományok hiánya. Fájó szívvel kivándorló honfitársaink bemutatják, hogy hol kezdtek új életet és elmesélik tapasztalataikat is. Van itt minden: sírás, nosztalgia, sok nevetés és egymás támogatása.

A legkülönfélébb országokból jelentkeznek be a magyarok: sokan vándoroltak északra és kezdtek új életet Norvégiában, Finnországban, vagy Svédországban. Többen a mediterrán világot választották és Szicíliát, vagy Olaszországot, Görög- vagy Spanyolországot ismerhetjük meg a posztjaik által.

A Magyar barátok a világban csoport azonban most másról is szól.

Sok honfitársunk már évek óta Amerika különböző helyszínein él és sokan Floridát választották otthonként. A csoportban most végig lehetett követni a félelmet és szinte könnyfakasztó párbeszédek zajlottak: posztok tömege szólt arról, hogy a csoportban az itthoniak támogatását és imáját kérték.

A csoportban szerencsére nem ütötte fel rosszindulat a fejét, helyette szívmelengető jelenetek játszódtak le: mindenki, aki itthon maradt, vagy végül máshova sodorta az élet jelezte, hogy elküldte a jókívánságot és tiszta szívből kívánta, hogy végül elkerülje őket a katasztrófa.

Csodálatos dolog volt látni, hogy hiába szóródtunk széjjel a világban, amikor igazán szükség van rá, akkor tudunk egy nemzetként, kollektíven, egymásra szeretettel és támogatóan gondolva cselekedni akármilyen távolság is legyen közöttünk fizikailag.