Híres lett a balatoni város, szenzációs régészeti felfedezéstől hangos a szakma

Rendkívüli régészeti felfedezés: Hiúz és négy kutya csontvázát tárták fel egy ókori római kútban Zamárdiban

Magyarországi régészek egy különleges leletre bukkantak a Zamárdi-Kútvölgyi-dűlő II régészeti helyszínen. Egy római kori gödörből egy teljesen ép hiúz csontvázát emelték ki, amelyet négy nagytestű kutya csontvázával együtt találtak meg. Ez a lelet nemcsak különleges, hanem egyedülálló is Európában, ugyanis ez az első teljes hiúzcsontváz, amelyet valaha feltártak a kontinensen.

A lelet részletei és jelentősége

A gödörben feltárt hiúz (Lynx lynx) csontváza a kutyákéhoz hasonló méretű volt, bár némileg kisebb, mint azok az „elit” kutyák, amelyeket a korabeli magas státuszú sírokban, például a longobárd temetkezésekben találtak. A kutatást végző régészek a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpontból, valamint a Stockholmi Egyetemről érkeztek, és tanulmányukat az International Journal of Osteoarchaeology szakfolyóiratban publikálták​.

A kutatók számára a legnagyobb rejtélyt az jelenti, hogy miért kerültek ezek az állatok együtt a gödörbe, hiszen a leletek elhelyezése nem utal semmilyen különleges temetkezési rítusra vagy szertartásra. A feltárt csontvázak elemzése alapján a kutatók úgy vélik, hogy a hiúz és a kutyák nem egyszerre, hanem eltérő időpontokban kerülhettek a gödörbe​.

A római kori Pannónia kaotikus időszaka

A gödör feltárása során kiderült, hogy az lelet a római birodalom hanyatlásának időszakából, az 5. vagy 6. századból származik. Ekkoriban a Pannónia területén élő népcsoportok, például a germán eredetű longobárdok, újra és újra elfoglalták a területet, miután a római uralom megszűnt. A régészeti lelet a longobárdok korára tehető, akik a Duna régiójában telepedtek le az 5. század végén, majd 568-ban hagyták el a területet​.

A kutatók megvizsgálták a hiúzhoz kapcsolódó kulturális vonatkozásokat is. Skandináv mitológiában például a hiúz szoros kapcsolatban állt Freyja istennővel, és különleges jelentőséget tulajdonítottak neki. A középkori források azonban ellenségesen ábrázolták ezt az állatot, mint egy „vérszomjas éjjeli ragadozót”. Ezért a lelet nem feltétlenül utal szertartásos temetésre, hanem akár egy egyszerű hulladékgödör is lehetett, ahova az elhullott állatok maradványait dobták​.

A lelet régészeti jelentősége

Az ilyen típusú állattemetkezések különösen nagy figyelmet kapnak a régészetben, hiszen segítenek feltárni az állatokhoz fűződő ősi kulturális és rituális szokásokat. Bár a kutatók egyelőre nem tudják teljes bizonyossággal megállapítani, hogy miért temették el a hiúzt és a kutyákat együtt, a lelet mégis jelentőséggel bír, mert újabb részletekkel szolgál a római kori Pannónia és a kora középkori Európa állattartási és temetkezési szokásairól​.

Victoria Moses zooarcheológus szerint a leletek egy szertartásos temetkezés lehetőségét is felvetik, amely akár egy hiúzkultusz maradványa is lehet, bár egyértelmű bizonyítékok hiányában ezt nem lehet biztosan kijelenteni.

„Nehéz biztosan megmondani, mi állhat a háttérben, de az, hogy rituális temetkezésről van szó, nagyon is valószínű”

— mondta Moses a Live Science magazinnak.

További kutatások és lehetséges magyarázatok

Ennek a hiúzcsontváznak felfedezése Magyarországon újabb kérdéseket vet fel az állatok és az emberek közötti kapcsolatról a római birodalom utáni időszakban. A kutatók a jövőben további ásatásokat és vizsgálatokat terveznek annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjanak a lelet eredetéről és jelentőségéről. Ez a különleges lelet nemcsak a múlt titkait tárja fel, hanem rávilágít arra is, hogy mennyi mindent nem tudunk még az ókori kultúrák állatokhoz fűződő kapcsolatáról.

forrás: Arkeonews