Idegen objektumot találtak a Kínai Nagy Falnál, szupertitkos folytatása került napvilágra

A monumentális építmény, amely a kínai civilizáció erejének és kitartásának szimbóluma, nem csupán a betolakodók elleni védekezésül emelkedett a táj fölé. A fal mentén és annak közvetlen közelében végzett régészeti feltárások időről időre olyan tárgyakat hoznak felszínre, amelyek a mindennapi életbe, a harcászatba és a birodalom távoli kapcsolataiba engednek bepillantást.

Egy nemrégiben történt felfedezés azonban különösen izgalmas kérdéseket vet fel, és egy olyan néphez vezet minket, amelynek története szorosan összefonódott Kínáéval, mégis sokszor a háttérbe szorult a nagyszabású kínai történelemírásban.

A lelet egy sor aprólékosan kidolgozott tárgyból állt, amelyek a föld mélyéről kerültek elő a fal egy kevésbé ismert, északnyugati szakaszánál. A tárgyak anyaga és formája eltért az ebben a régióban korábban talált kínai leletektől. Finom kidolgozású csont- és szarvégek, speciális formájú bronz alkatrészek és különös díszítések borították ezeket a régiségeket.

A tudósok első pillantásra érezték, hogy valami szokatlannal állnak szemben, valami olyannal, ami nem illeszkedik a Nagy Fal építőinek vagy az ott állomásozó katonák hagyományos eszköztárába.

A részletesebb vizsgálatok során a tárgyak rendeltetése is lassan körvonalazódni kezdett. A csont- és szarvégek íjak alkatrészeinek tűntek, a bronz elemek pedig nyílhegyek és más, a távolharcban használt eszközök részei lehettek. A díszítések stílusa pedig egyértelműen eltért a korabeli kínai művészettől, sokkal inkább egy északról érkező, nomád nép kézművességére emlékeztetett.

Ahogy a kutatás egyre mélyebbre ásott a múltban, a régészek figyelme egyre inkább egyetlen, hatalmas kiterjedésű birodalom felé fordult, amely évszázadokon át Kína északi szomszédja volt, és amelynek harcosai legendás íjásztudományukról voltak híresek. Ez a birodalom nem más volt, mint a mongol birodalom, amely a középkorban a világ legnagyobb szárazföldi birodalmává nőtte ki magát.

A mongolok híres lovasíjászai félelmetes ellenfelek voltak, akik precíz és halálos pontossággal használták összetett íjaikat. A régészeti leletek Mongólia területén is számos bizonyítékot szolgáltatnak a fejlett íjkészítési technikáikról és a harcászati alkalmazásukról. A csontból, fából és szarvból laminált íjak ereje és hatótávolsága messze felülmúlta a korabeli egyszerűbb íjakét.

De hogyan kerülhettek mongol íjászokhoz köthető tárgyak a Kínai Nagy Fal közelébe, egy olyan építményhez, amely éppen a nomád betörések megakadályozására épült? A történelemkönyvek tele vannak a kínai birodalom és az északi nomád népek közötti konfliktusokkal. A Nagy Fal építése is ennek a védekezésnek volt a része.

Azonban a történelem nem csupán háborúkból áll. A két birodalom között kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok is léteztek, időnként szövetségek is köttettek. Mongol hercegnők mentek feleségül kínai császárokhoz, és kínai követek utaztak a mongol kánok udvarába. A kultúrák és a technológiák cserélődtek a két nép között.

És itt érkezünk el a meglepő felfedezéshez, a csattanóhoz, amely összeköti a Kínai Nagy Fal árnyékában talált titokzatos tárgyakat a távoli Mongóliával. A régészeti bizonyítékok és a történelmi feljegyzések azt sugallják, hogy a Nagy Fal bizonyos szakaszai nem csupán védelmi célokat szolgáltak.

A fal mentén erődök és őrtornyok épültek, de ezek mellett kereskedelmi állomások és határátkelők is létesültek. Sőt, időnként mongol csapatok is állomásoztak a fal egyes részeinél, nem ellenségként, hanem a kínai birodalom szövetségeseiként, közös ellenségekkel szemben. A most talált íjászfelszerelések pedig éppen ezeknek a szövetséges mongol harcosoknak a hátrahagyott emlékei lehetnek, egy olyan kor tanúi, amikor a két nagy birodalom nem csupán harcolt egymással, hanem időnként együtt is működött.

Nézd meg ezt a videót a Falról:

Forrás: explorers web