Bud Spencer és Terence Hill az egyik filmjükben rejtették el a nagy titkukat, a fizetésükről van szó

Mi a közös két pofon, egy szivar, egy fehér luxusautó és egy hamisítatlanul brazil futballstadion között? A válasz: Nincs kettő négy nélkül, az egyik legemlékezetesebb Bud Spencer – Terence Hill film, amely egyrészről a humorról, az akcióról és a jól ismert pofonokról szól, de egy apró, de annál izgalmasabb titok is lapul benne – méghozzá a fizetésükről.

Egy film, két szereplő, négy karakter

1984-ben mutatták be a Nincs kettő négy nélkül című filmet, amelynek sztorija már önmagában is szokatlan: két egyszerű fickónak, Gregnek és Eliotnak (akiket természetesen Bud és Terence játszanak), el kell játszaniuk két dúsgazdag arisztokratát – akiket szintén ők alakítanak. Igen, kétszeres szereposztás, kétszer annyi poén és kétszer annyi lehetőség a tévedésekre.

A háttérben azonban egy másik történet is zajlott, amit a nézők többsége talán sosem vett észre.

A titok, ami csak a figyelmes nézőknek tűnik fel

A filmben a két főhős, Greg és Eliot 1-1 millió dollárral gazdagodott azért, hogy beugorjanak a veszélyben lévő testvérek helyére. A jelentőségteljes, de apró részlet a cselekmény szempontjából is érdekes. Valójában egy elrejtett üzenet volt benne: Bud Spencer és Terence Hill valós, színészi fizetése is pontosan ugyanennyi volt.

Mintha saját magukat írták volna bele a forgatókönyvbe. Egy játékos utalás, egy belső poén, amit csak azok vesznek észre, akik figyelnek a részletekre – és ismerik a legendás páros stílusát.

Trükkök, bakik, zene – és persze a futball

A film készítésekor több technikai megoldást is bevetettek: voltak dublőrök, tükröződő reflektorok és kreatív montázsok. De a legjobb rész talán az, amikor a karakterek „nyugodtabb” beszélgetés céljából egy zsúfolt brazil futballmeccsre ülnek be – csak épp nem a jó csapatnak drukkolnak.

A történet könnyed, a hangulat latinosan lüktet, és nincs kettő, akik ilyen természetességgel és humorral oldanának meg két annyira különböző szerepet – mindezt egyetlen filmen belül.

Rio, szaxofon, szmoking – amikor Bud és Terence életük szerepét játszották

A film eredetileg egy újabb Piedone-filmnek indult volna, végül teljesen más irányba kanyarodott: a brazil helyszínt megtartották, de a nyomozós karakter helyett egy könnyedebb, komikus kettős szerepjáték került a középpontba, amiben Bud Spencer és Terence Hill egyszerre alakíthattak két bumfordi zsiványt és két kifinomult milliomost.

A brazil háttér, a helyi statiszták és a latin életérzés új ízt adott az amúgy is jól ismert receptnek. És miközben nézzük Budot szaxofonozni a füstös lokálban, vagy Terence-t, ahogy egy laza mosollyal lavírozik a káoszban, talán már nem is tűnik véletlennek, hogy a titok, amit ebben a filmben elrejtettek, pont a valódi életükről szólt.

Az alábbi filmrészletben a Bud Spencer–Terence Hill páros szó szerint szembenéz önmagával: az egyik oldalon a jól ismert lazán öltözött pofonosztók, a másikon pedig elegáns öltönyben feszítő milliomos-hasonmásaik csapnak össze – ezúttal evőeszközökkel: