Nosferatu vs. Dracula - a sötétség ura és a vérszívó gróf – ki lesz a győztes?

A sötétség két legendás ura sosem osztozik a rivaldafényen: Nosferatu és Dracula, a horrorfilmek két megkerülhetetlen figurája. Az egyik rémisztő árnyékként járja be az éjszakát, míg a másik elegáns ragadozóként nyűgözi le és teszi áldozatává az óvatlanokat.

De ha csak egyikük kerülhetne ki győztesként a horror királya titulusért folytatott harcban, vajon ki lenne az igazi győztes?

Nosferatu: A lidérces árnyalak

Nosferatu 1922-ben lépett ki a vászonra, Friedrich Wilhelm Murnau némafilmjében. A karakter, akit Max Schreck keltett életre, nem Bram Stoker híres regényéből, hanem annak „átköltött” változatából született, hiszen a film készítői nem kaptak jogokat Drakula életre keltésére.
Orlok gróf, azaz Nosferatu, inkább egy patkányszerű lény, mint elegáns nemes. Karvalyorra, hosszú, karmai és vámpírfogaival teli mosolya a természetellenes félelem érzetét kelti sokunkban. Nincs benne semmi romantikus; ő a sötétség baljós hírnöke, akinek érkezését pusztulás és félelem kíséri. Erősségei a nyers horrorban rejlenek.

Nosferatu nem csábít; ő kísértetként suhan az éjszakában, árnyékként ejti rabul áldozatait. A film baljós hangulata és az expresszionista képi világ a mai napig hidegrázást okoz a nézőknek. Nosferatu a félelem archetipikus alakja, aki a halál elkerülhetetlenségét testesíti meg. Gyengesége épp ebben rejlik: kevésbé személyes, inkább szimbólum, mint hús-vér karakter.

Dracula: A végzetes csábító

Dracula gróf színrelépése egészen máshogy alakult. Bram Stoker 1897-es regénye után számtalan adaptáció született, de az igazi áttörést Tod Browning 1931-es filmje hozta, amelyben Lugosi Béla tette halhatatlanná a karaktert. Lugosi Dracula-alakítása baljós kifinomultságot és titokzatos vonzerőt árasztott: szmokingban és palástban járt, udvarias, de fenyegető modorával nyűgözte le a közönséget.

Dracula a vámpírromantika úttörője, aki ugyan a vérre szomjazik, de a lelkeket is rabul ejti. Áldozatait elcsábítja, hipnotikus tekintetével elbűvöli őket, úgy, hogy kiszemeltjei szinte önként kínálják fel magukat neki. Ez a kettősség – a vágy és a rettegés – teszi Draculát különlegessé.

Ő a ragadozó és tragikus hős, aki a halhatatlanság átkát cipeli magán. Míg Nosferatu a pestishez hasonló rémületettel ijeszt, Dracula az emberi gyengeségeinket használja ki: a vonzalmat, a hatalomvágyat és a tiltott dolgok iránti csábítást. Gyengesége talán épp ebben rejlik – érzelmei sebezhetővé teszik, és könnyen a végzete felé sodorják.

A kultúrára gyakorolt hatásuk

Nosferatu és Dracula mély nyomot hagyott a popkultúrában, de eltérő módon formálták azt. Nosferatu, a kultikus ikon a művészfilmek és az avantgárd horror megkerülhetetlen alakjává vált. Dracula viszont a populáris kultúra részévé vált, megihlette a vámpírtörténetek egész sorát a Twilighttól egészen a Vámpírnaplókig.

Egyikük sem tűnt el az évtizedek alatt és mindketten időről időre visszatérnek, hogy új generációkat rémítsenek meg – vagy bűvöljenek el.

Ki kerülne ki győztesként?

A kérdésre nincs egyértelmű válasz. Nosferatu a nyers, ösztönös félelmeket testesíti meg, míg Dracula az intellektuális és érzelmi borzalmak világába vezet. Egy biztos: mindkettőt a sötétség igazi mestereként emlegetjük, és bármelyiküket választjuk, egy olyan utazás részesei lehetünk, amely örökre nyomot hagy a képzeletünkben.