Megdőlt a macskák 9 életes mítosza – évtizedek múltán letaszították a trónról a világ leghíresebb dagi cicáját?

Egyáltalán nincs könnyű dolguk az animációs filmek készítőinek, nem elég, hogy nehéz újat mutatni, az elmúlt évtizedekben elképesztő magasra tették a lécet a klasszikus alkotásokkal, és hiába a modern megjelenés, ha nincs mögötte épkézláb történet.

A Chris Jenkins által rendezett, 2024-ben bemutatott, a magyar mozikban augusztusban debütáló, Egy cica 10 élete sincs könnyű helyzetben, bár az IMDB-n 6 csillagot kapott, a magyarok eléggé lehúzták, mondván nem vicces és nem igazán szerették a gyerekek.

Humor kapcsán nehéz igazságot tenni, az viszont egészen biztos, hogy Pamacska története nem fog lekötni egy kisgyereket, hiszen mélyebb mondanivalójú, mint egy átlagos gyermekmese, és talán pont ez az amúgy jó szándékú törekvés az, ami elgáncsolta a történetet.

Jó a sztori, talán kicsit bonyolult

Pedig a történet jól felépített, és igaz, hogy nincs tele harsány poénokkal, valamint meglehetősen lassan körvonalazódik ki a fő történetszál, van mondanivalója, ami azért nem minden animációs filmnek az erőssége.

Főhősünket, Pamacskát és gazdáját, Rose-t, a véletlen sodorja össze, és egészen addig idilli macska-gazdi életet élnek, míg be nem toppan a lány szörfös-tudós barátja, Larry. Ők ketten a méhek megmentésén dolgoznak (a természet fontosságának kiemelésért is jár a piros pont), miközben Pamacska elhasználva mind a kilenc életét, újabb kilencet kap, melyeket különböző állatok bőrében kell megtapasztalnia.

Pamacska, az önző, dagi cica végül ráeszmél, hogy segítenie kell Rose-nak és a korábban gyűlölt Larry-nek is, mindezt úgy, hogy cserébe nem jár extra alutasakos. Persze főgonosz is van, Craven professzor személyében, aki a saját céljait szeretné előtérbe helyezni, ehhez viszont Rose és Larry kutatásainak kudarcot kell vallania.

Aki moziban szeretné még elkapni, annak iparkodnia kell, túl sokáig már nem vetítik, és nem is fog már bankot robbantani a hazai filmszínházakban, hiszen még a Filmünnepen sem tolongtak tömegek a pénztáraknál, pedig fél áron lehetett rá jegyet váltani.

Hogy kinek ajánlott? Gyereklelkű felnőtteknek és nagyobb gyerekeknek, akik érzékeny lelki világúak és már elég nagyok ahhoz, hogy helyén tudják kezelni az önzetlen segítéség és a veszteség feldolgozásának témáit.

Mutatjuk az előzetest is, ami sokat nem árul el, de talán jobb is ez így: