Kiderült, mi okozta Hadas Kriszta tragikus halálát, mindössze 53 éves volt az ismert tévés
Olvass tovább...
Itt nagyon rövid lehet az életfogytiglani büntetés annak, akinek nincs egy kis szerencséje.
A kilencvenes évek kisköltségvetésű, nyomasztó sci-fi-horrorjai sokakban élénken élhetnek még, ezek közül talán az egyik legismertebb alkotás a Kocka és – már kevésbé jól sikerült – folytatásai. A történet a megszokott: adott egy ismeretlen labirintus, ahová főhőseink szintén ismeretlen módon jutottak be, a kiutat viszont nem találják, a próbálkozások során pedig életüket vesztik.
Hasonló forgatókönyvek évről évre felbukkannak különböző körítésekkel, egyvalami azonban közös bennük: nem kapunk megnyugtató válaszokat. Pontosan ez a lényege, hiszen a néző fantáziájára van bízva, hogy mi történhetett és miért kerültek a szereplők ebbe a szörnyű helyzetbe.
Olvass tovább...
A Platform első része is hasonlóan építkezik, és ahhoz képest, hogy alig több mint 1,2 millió dollárból forgatták, javarészt kevésbé ismert színészekkel, nagyon nagyot ment és a kritikusok is jól fogadták. A spanyol rendező, Galder Gaztelu-Urrutia hiába nyúlt a már ismert eszköztárhoz, mégis annyira bizarr volt a „mágneses” óriásasztallal és a szintenként változó hierarchia ötletével, hogy megragadt a filmnézők emlékezetében, így aztán sokan várták a második epizódot, amit végül a Netflix karolt fel.
A lényeg itt is ugyanaz, adott egy szuperbörtön, amiben egy különös asztal, étellel megrakodva elindul az első szinttől, majd a mélybe ereszkedik, egyre kevesebb és kevesebb élelemmel. Míg odafenn dőzsölnek, addig lenn éheznek a rabok, a kocka azonban minden hónapban fordulhat, az első emeletről is lehet a háromszázadikra kerülni.
Olvass tovább...
A történet a folytatásban már egy fokkal bonyolultabb. Részleteket láthatunk abból, hogy ki és miért került oda, ám az továbbra is rejtélyes, hogy hogyan jutott a különleges börtönbe. Mint ahogy azt is láthatjuk, kik „rendezik” át a platformot a hónap végén. Az egészet megfűszerezték egy szabályrendszerrel, ami a rabok közötti sajátos kommunikáción alapul és felülről szerveződve, egyfajta belterjes társadalomként működik, annak minden kétségbeesésével és kegyetlenségével.
A Platform másodjára is működött, habár az értékelések már kevésbé lelkesek, a csalódottság pedig valahol érthető, hiszen mindenki tudni akarta, hogy mi és milyen célból történik. Ehelyett azonban sokkal inkább az emberi oldalát építik fel a történetnek, amiben visszatérő szereplőt is láthatunk és olyan – rendkívül erős – jeleneteket, amit az elsőben még nem léptek meg. Ki tudja, talán ebből is lesz egy harmadik rész, mindenesetre aki az előző epizódra időt szánt, annak a másodikra is érdemes beneveznie.