promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Az időutazás még sosem volt ilyen giccses - Az Adam-projekt kritika

Az időutazás még sosem volt ilyen giccses - Az Adam-projekt kritika

Borítókép:  Profimedia
Zene, Film & Kultúra
Kategória fejléc

Ryan Reynolds legújabb filmje, Az Adam-projekt görcsösen próbálja idézni Steven Spielberg legjobb pillanatait, de nem jön össze neki.

Végre megérkezett Netflixre az év egyik legvártabb filmje, Az Adam-projekt, ami a Free Guy után ismét összehozta Ryan Reynoldsot és a Stranger Things mögött álló Shawn Levy-t. Az alkotásról a bemutató előtt azt lehetett hallani, hogy egy időutazós kaland/sci-fi/vígjáték, ami megható, szórakoztató és még látványos is, ráadásul a készítők nem titkolták, hogy Steven Spielberg korai munkái ihlették őket – ha úgy gondoljuk ezek után, hogy ez túl szépen hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, akkor jól gondoljuk.

Az Adam-projekt főszereplője egy fiatal srác (Walker Scobell), aki elveszítette az édesapját (Mark Ruffalo), és ezt nehezen tudja feldolgozni – majd egy nap az egész élete a feje tetejére áll, mikor megjelenik a házában egy sebesült, furcsa férfi (Ryan Reynolds), aki azt állítja, hogy ő az, csak a jövőből, és muszáj megtennie valamit, ami nagyon fontos.

Igazán ígéretes ötlet, hiszen egy ilyen felcsapással rendelkező történet milliónyi lehetőséget rejt magában: megcsinálhatják úgy is, hogy a végeredmény elgondolkodtató, egészen filozofikus legyen, illetve elvihetik egy olyan irányba is, ami előhozza belőlünk a gyermeki kalandvágyat és a tudomány iránti bámulatot – nagy kár, hogy ezek helyett inkább a faék egyszerűségű, átlagos szórakoztatás útját választották az alkotók.


Kép: Profimedia

Kezdjük azzal, hogy a látvánnyal és a megvalósítással nincsenek gondok, szóval érezni, hogy Ryan Reynolds és Shawn Levy annyi pénzt facsartak ki a Netflixből, amennyit csak lehetett, és ez meg is látszik – az viszont sajnálatos, hogy a csillogó-villogó álarc mögött egy maximum tisztes iparosmunkának nevezhető, felejthető látványfilm rejlik, ami a lehető legegyszerűbb módszerekkel próbálja elhitetni velünk, hogy jóval több annál, ami.

Ha a készítők azt akarják, hogy „meghatódjunk” – márpedig nagyon sokszor, és erőszakosan próbálnak hatni egy kis giccsparádéval a lelkünkre a szimpátia kicsikarásának érdekében –, akkor mindig ugyanazt a pár hangból álló, érzelmes zenei betétet alkalmazzák a jelenetek alatt, miközben úgy csinálnak, mintha ez egy szívszorító családi dráma lenne, és előtte két perccel még nem azon kellett volna nevetnünk, hogy a főhős sebéből finghangok jönnek ki, pedig de.

A túlzott poénkodás pedig inkább kellemetlen, mint vicces, ugyanis az alkotók egyáltalán nem követték az „a kevesebb néha több” elvet, hanem inkább szinte 30 másodpercenként próbálkoztak 1-1 humorosnak szánt beszólással, hátha sikerül legalább egyszer felkacagnunk – szegény Ryan Reynolds pedig hiába ad bele mindent a saját személyiségéből, sajnos még ő sem tudja szerethetővé tenni a karaktereket, akikre leginkább az inkompetens, illetve az irritáló jelzőket lehetne használni.


Kép: Profimedia

Ha a film fókusza végig a kisfiún maradt volna, és az ő szemével éltük volna át ezt a kalandot, akkor biztosan jobb lett volna a végeredmény, de mivel folyamatosan változik a cselekmény fő szála és nézőpontja, így egy kicsit agyzsibbasztó, határozatlan káoszt kapunk, ami csak akkor élvezhető, ha teljesen kikapcsoljuk az agyunkat – főleg a nagy finálé ideje alatt, ami egyszerre buta, unalmas és üres, mint az a közeg, amit a stúdió valószínűleg elképzelt maga elé, mikor Az Adam-projekt áhított célközönségére gondolt.

Az Adam-projekt hiába akarja elhitetni velünk, hogy Steven Spielberg elveszett mesterműve, ami egyszerre tud szólni a gyermeki, illetve felnőtt énünknek is, ez sajnos nem így van – ez a film inkább azt bizonyítja, hogy nem lehet úgy tenni, mintha lenne szíve és lelke egy alkotásnak, ha valójában egyik sincs jelen.

Rengeteg potenciál volt Shawn Levy és Ryan Reynolds közös munkájában, de végül csak egy egyszer nézős, bántóan giccses, közepes filmet kaptunk, ami sosem őszinte és még minket is hülyének néz azzal, hogy próbálja többnek mutatni magát. Ettől függetlenül biztos, hogy sokaknak fog tetszeni, mivel egy egyszerű, átlagos, viszonylag szórakoztató sci-firől van szó, amiben jók a színészek és kifejezetten igényesen van elkészítve – ennél viszont jóval több kell manapság ahhoz, hogy igazán jó élményt kapjon a közönség.

Az Adam-projekt már elérhető Netflixen, itt lehet megtekinteni az előzetesét: