62 milliárd forintot követelnek a Netflixtől az egyik sorozata miatt, emberéletek mentek tönkre

Az utóbbi gyakran került a Netflix a gúnyolódók céltáblájára: erőltetett társadalmi érzékenyítéssel, indokolatlan politikai korrektséggel és a mai trendeknek abszolút megfelelő nézetekkel tűzdelik tele a filmjeiket, még akkor is, ha ezek abszolút semmit nem tesznek hozzá a történethez, amit el szeretnének mesélni. Számtalan mém született már arról, hogy vajon milyen történetet szeretnének legközelebb megfilmesíteni és ehhez milyen szereplőket választanak majd.

Éppen ezért volt meglepő, hogy egy humorista előadása után megkeresték Richard Gadd-ot, hogy készítse el nekik életének azt a néhány évét filmsorozatként, amely alatt a poklok poklát élte át.

Gadd igent mondott, így elkezdték castingolni a Szarvasbébi című sorozatot.

Mi ebben a bátorság? Az, hogy egy mentálisan zavart, nem túl előnyös külsejű nő éveken zaklat egy férfit. Ez adja a történet gerincét, de a sztori és a szereplők sokkal összetettebbek, így nem is lehet egy mondatban leírni a cselekményszálat. Aligha van még egy sorozat a Netflix égisze alatt, ami olyan párbeszédet indított el, mint a Szarvasbébi.

Sorra nyílnak a topikok Redditen, Facebookon és az X-en, ahol emberek megjegyzéseket tesznek, kérdezgetnek, magyarázkodnak és egyre inkább azt a kérdést kerülgetjük, hogy vajon az életében mindenki zaklatott már valakit?

Mert ugye mi is a zaklatás?

Egyértelműnek tűnik a válasz: olyan fajta közeledés, amikor a másik egyértelműen jelzi, hogy ez neki nem kívánatos. Azonban a kétségbeesett posztok szövegéből, amikor férfiak és nők akarták kideríteni, hogy mi van, ha bármiben is hasonlítanak a filmben bemutatott zaklatóhoz, olyan egyéni történeteket is megismerhetünk, ahol korántsem egyértelmű, hogy hol válik el a közeledés és a zaklatás.

Mi történik például, amikor valakivel nagyon összeveszünk és ő mérgében letilt? A szándéka ekkor egyértelműen az, hogy ne keressük többet, de mi van, ha csak mérges és ki lehetne engesztelni? Mi van akkor, ha a barátnőnk mérges ránk, mi pedig egy hétig minden nap egy csokor virággal várjuk a munkahelyénél, de ő nem jön le? És ha egy kedves ismerősöm elköltözik egy másik országba és váratlanul megjelenek az ajtaja előtt? Ha tetszik egy srác a kocsmában és hetente több alkalommal bemegyek csinos ruhában iszogatni, az rendben van?

Ilyen és ehhez hasonló eseteket írtak le a felhasználók és valóban: a történet megítélése attól függ, hogy a résztvevők közül melyikük szemszögét ismerjük meg. Ez pedig az egész sorozatnak a valódi tragédiája: rengetegen bele tudták élni magukat mindkét szereplő helyébe, mert volt aki vadász volt, valaki pedig az űzött vad. Nem véletlen, hogy a sorozat azt a vonalat is igyekszik érzékeltetni, hogy talán a férfi egy ideig élvezi is a kitüntető figyelmet és akarva, akaratlanul, de végig keressük a felelősségét abban, ahová eljut a végére a sztori.

Pszichológiailag rettenetesen nyomasztó alkotásról beszélünk, ami még hetekig veled marad, így mindenképp ennek tudatában nézd meg.

Igaz történet alapján készült az alkotás, a főszereplő férfi az, aki a való életben is elszenvedte a történéseket. A karaktere olyannyira magával ragadó volt, hogy nem kellett sok, hogy kiderítsék, a való életben ki volt az a nő, akitől éveken keresztül nem tudott megszabadulni (mivel az ő szerepére értelemszerűen egy színésznőt kértek fel). A nőnek azóta egy nyugodt perce sincs, kiderítették a lakcímét, telefonszámát, személyes adatait és mérhetetlen mennyiségű obszcén, trágár, zaklató megkeresést kap. A vele készült interjúról mi is írtunk.

A sorozatban csak Martha-ként emlegetett jogásznő 62 millió dollárra pereli a Netflixet, akik nem kértek bocsánatot és nem határolódtak el a sorozattól.

Az előzetes is zseniális lett, 2 percben hozza azt a hangulatot, ami a történet egészére, aztán szépen lassan a mi hálószobánkra és elménkre is rátelepszik: