A 60-as és 70-es évek gyerekei olyan előnyt kaptak, amit a mai generáció egyre ritkábban élhet át

Sokszor hallani, hogy „régen minden jobb volt”, de a gyereknevelés kérdésében a szakemberek ennél jóval óvatosabban fogalmaznak. A mai gyerekek olyan technológiai lehetőségek között nőnek fel, amelyekről néhány évtizeddel ezelőtt még senki sem álmodott, ugyanakkor egyre több kutatás vizsgálja, vajon nem veszítettünk-e el közben olyan készségeket, amelyek korábban szinte észrevétlenül épültek be a mindennapokba.

A 60-as és 70-es években felnövő gyerekek egészen más világban éltek. Nem volt internet, okostelefon vagy GPS, a szülők pedig jóval ritkábban követték minden lépésüket. Ez nem jelenti azt, hogy minden jobb volt akkoriban, hiszen sokan érzelmi elhanyagolást, túlzott szigort vagy bizonytalanságot is átéltek. Mégis vannak olyan készségek, amelyek éppen ebből a környezetből fejlődtek ki, és amelyekből ma is lehet tanulni.

Megtanultak problémát megoldani internet nélkül, és sokkal önállóbbá váltak

Ma szinte minden kérdésre néhány másodperc alatt választ ad egy kereső vagy egy videómegosztó oldal. Ötven-hatvan évvel ezelőtt azonban a legtöbb helyzetben nem volt kitől azonnal segítséget kérni. Ha összevesztek a barátok, nekik kellett rendezniük. Ha elromlott egy bicikli, megpróbálták megjavítani. Ha eltévedtek, útbaigazítást kértek vagy emlékezetből találtak haza.

Ez a folyamatos gyakorlás fejlesztette a kritikus gondolkodást és a problémamegoldó képességet, amelyet ma sokszor digitális eszközök vesznek át.

A "kulcsos gyerekek" nem számítottak ritkaságnak. Iskola után gyakran egyedül mentek haza, elkészítették az uzsonnájukat, megcsinálták a házi feladatot, és csak este érkeztek haza a szülők. Ez természetesen nem minden esetben volt ideális, hiszen sok családban ez kényszerhelyzetből alakult ki. Ugyanakkor rengetegen már gyerekként megtanulták, hogyan osszák be az idejüket és hogyan oldjanak meg hétköznapi feladatokat segítség nélkül.

Megtanulták kezelni a bizonytalanságot, és a csalódásokat

A mai szülők gyakran igyekeznek minden helyzetet előre megoldani gyermekük helyett. A korábbi generációk gyerekei viszont sokszor kénytelenek voltak egyedül alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez.

Ha esett az eső, új játékot találtak ki. Ha elmaradt egy program, feltalálták magukat. Ha vita alakult ki a játszótéren, többnyire a gyerekek rendezték le egymás között. A szakirodalom szerint az önálló döntések és a szabad játék hozzájárulhatnak a belső kontrollérzés és a lelki ellenálló képesség fejlődéséhez. 

Ha egy játék eltört, nem érkezett másnap futárral egy új. Ha valamit nagyon szerettek volna, heteket vagy hónapokat kellett rá várniuk. Nem volt folyamatos online szórakozás sem, amely néhány másodperc alatt elterelte volna a figyelmet egy kellemetlen érzésről. Ez a várakozás sokszor frusztráló volt, ugyanakkor megtanította őket arra is, hogy nem minden vágy teljesül azonnal.

Sokan már kisiskolásként segítettek a bevásárlásban, vigyáztak a kisebb testvéreikre, füvet nyírtak vagy házimunkát végeztek.

Nem külön "életvezetési tréningeken" sajátították el ezeket a készségeket, hanem a mindennapi rutin részeként. Ennek köszönhetően a felelősségvállalás természetesebbé vált számukra.

Korábban megértették a pénz értékét, és edzették a memóriájukat

A készpénzes fizetés korszakában sok gyerek már fiatalon látta, hogyan osztják be a családi költségvetést.

Zsebpénzből gazdálkodtak, nyári munkát vállaltak vagy hónapokig spóroltak egy nagyobb kívánságra. Az iskolákban ráadásul még sok helyen létezett háztartástan vagy gyakorlati életre felkészítő tantárgy, ahol a pénzbeosztás és a takarékosság is szóba került. A mai gyerekek telefonja néhány másodperc alatt előhív bármilyen telefonszámot vagy címet. A korábbi generációknak viszont ezeket fejben kellett tartaniuk. Sokan kívülről tudták a szüleik munkahelyi telefonszámát, a nagyszülők címét vagy a legjobb barátjuk vezetékes számát.

A memória folyamatos használata olyan készség volt, amelyet a technológia ma nagyrészt átvett.

Jobban megbecsülték azt, amijük volt

Egy bicikli, egy társasjáték vagy egy rádió hosszú éveken át szolgált. Ha valami elromlott, először megjavították. Ha egy játék tönkrement, nem feltétlenül érkezett helyette új. Ez sok családban természetessé tette a takarékosságot és a tárgyak megbecsülését. De talán ez az egyik legnagyobb különbség a mai és az ötven évvel ezelőtti gyerekkor között. A délutánok jelentős része biciklizéssel, focizással, bunkerek építésével vagy egyszerű utcai játékokkal telt. A gyerekek maguk találták ki a szabályokat, rendezték a konfliktusokat és szervezték meg a közös programokat.

A kutatások szerint a kevésbé strukturált, szabad játék fejlesztheti az önálló végrehajtó funkciókat, a kreativitást és a döntéshozatalt is.

Nem arról van szó, hogy régen minden jobb volt

A szakemberek többsége hangsúlyozza, hogy nem érdemes idealizálni a múltat. A 60-as és 70-es évek gyerekei sokszor valóban nagyobb szabadságot kaptak, de ez egyes esetekben túlzott magukra hagyottsággal, érzelmi elhanyagolással vagy komoly kockázatokkal is együtt járt. Ugyanakkor az is egyre több kutatásban megjelenik, hogy a gyerekeknek szükségük van bizonyos fokú önállóságra, szabad játékra és saját tapasztalatokra ahhoz, hogy fejlődjön a problémamegoldó képességük és a lelki ellenálló képességük.

Forrás: Yourtango