Akár tetszik, akár nem, megszűnik a papíralapú beutaló – Az idősek kerülhetnek a legnehezebb helyzetbe

Ha valaki húsz éve azt mondja, hogy egyszer elég lesz néhány kattintás ahhoz, hogy beutalót kapjunk a szakrendelésre, valószínűleg sokan örültek volna neki. Kevesebb papír, gyorsabb ügyintézés, kevesebb adminisztráció – jól hangzik. Csakhogy a valóság ritkán olyan hibátlan, mint egy kormányzati prezentáció.

A csütörtöki Kormányinfón ismét előkerült az elektronikus beutalók ügye. A cél változatlan: hosszabb távon kizárólag e-beutalóval működjön a rendszer. Csakhogy a jelenlegi kormány elismerte, a rendszer nem működik megfelelően, ezért egy évvel elhalasztja a kötelező használathoz kapcsolódó szankciókat. Kérdés, hogy akkor minek erőltetni egyáltalán?

Az elektronikus beutalót még 2021-ben vezette be azzal a céllal az Orbán-kormány, hogy egyszerűbbé váljon a betegutak szervezése, gyorsabb legyen az ügyintézés, és fokozatosan háttérbe szoruljon a papíralapú adminisztráció.

A mostani Kormányinfón azonban Köböl Anita kormányszóvivő arról beszélt, hogy az e-beutaló használata a vártnál lassabban terjedt el. Több egészségügyi szolgáltató továbbra is papírbeutalókat használ, illetve technikai okok miatt sok helyen nem tudták teljes egészében átállítani a működésüket az elektronikus rendszerre. Éppen ezért a kormány úgy döntött, hogy az eredetileg tervezett szankciókat elhalasztja, vagyis a kizárólag elektronikus működés kikényszerítése még várat magára. A cél ugyanakkor nem változott: hosszabb távon továbbra is az e-beutaló válhat kizárólagossá.

Ez önmagában logikus döntésnek tűnik. Ha a rendszer nem működik megfelelően, nem érdemes büntetni azokat, akik nem tudják használni. 

A magyar közigazgatás az elmúlt években látványos digitalizációs átalakuláson ment keresztül. Egyre több ügy intézhető elektronikusan, az EESZT rengeteg korábbi papírmunkát kiváltott, az elektronikus receptek ma már a mindennapok részei. Papíron ez valóban előrelépés. A mindennapok azonban nem papíron zajlanak. Elég néhány percet eltölteni egy háziorvosi rendelő várójában, hogy kiderüljön: rengeteg idős ember ma is nyomógombos vagy otthon épp vezetékes telefont használ. Sokan még e-mail-címmel sem rendelkeznek, nemhogy ügyfélkaput, DÁP-ot vagy különböző állami alkalmazásokat kezelnének magabiztosan.

Amikor egy új digitális rendszer bevezetéséről beszélünk, hajlamosak vagyunk abból kiindulni, hogy mindenki ugyanazokkal az eszközökkel és ugyanazzal a rutinnal rendelkezik. Pedig ez messze nincs így. 

Mi történik azokkal, akik egyszerűen nem tudják használni?

A Kormányinfón elhangzottak alapján a kizárólag elektronikus beutaló továbbra is cél marad. Felmerül azonban néhány teljesen hétköznapi kérdés. Mi történik azzal a 70-80 éves emberrel, aki még mindig vezetékes telefont használ? Mi történik azzal, aki soha életében nem lépett be egy állami alkalmazásba? Mi történik akkor, ha az unoka éppen külföldön dolgozik, a gyerek száz kilométerre lakik, a betegnek pedig másnap reggel szakrendelésre kellene mennie?

És mi történik akkor, amikor maga az informatikai rendszer mond csődöt?

Azért kapott haladékot a rendszer, mert maga a kormány is azt mondta: jelenleg nem működik megfelelően. A halasztás tehát nem jelent irányváltást.

Az elektronikus átállás nem kizárólag a pácienseket érinti 

A háziorvosi rendelők, szakrendelők és kórházak informatikai rendszereinek is hibátlanul kell működniük ahhoz, hogy a papír teljesen eltűnhessen. Egyetlen láncszem hibája is elég lehet: internetkapcsolat, EESZT, orvosi szoftver, hitelesítés vagy adatkapcsolat. Ha ezek közül bármelyik megáll, az egész folyamat megakadhat. Ha ezek közül bármelyik meghibásodik, máris ott áll egy beteg, aki papírt sem kap, elektronikusan sem jut tovább, miközben ugyanúgy orvosra lenne szüksége. A digitális rendszer ugyanis csak addig láthatatlan, amíg működik. Amikor leáll, hirtelen mindenki észreveszi, mennyire függ tőle.

Kevés ember vitatná, hogy hosszú távon érdemes csökkenteni a papíralapú ügyintézést. Gyorsabb, olcsóbb, átláthatóbb. De mivel a kormány most azért ad újabb haladékot, mert a rendszer még mindig nem működik megfelelően, akkor joggal merül fel a kérdés: mi garantálja, hogy egy év múlva már minden rendelő, minden háziorvos és minden beteg készen áll majd az átállásra?

Erre a csütörtöki tájékoztatón nem hangzott el részletes válasz.

Nem ismertettek olyan technikai ütemtervet sem, amelyből kiderülne, milyen fejlesztések történnek a következő hónapokban, hogyan készítik fel az egészségügyi szolgáltatókat, vagy milyen segítséget kapnak azok az idősek és digitálisan kevésbé felkészült emberek, akiknek ez az átállás a legnagyobb nehézséget jelentheti.

Pedig végső soron nem az a kérdés, hogy papír vagy elektronikus beutaló kerül-e az orvos kezébe. A betegek jelentős része ebből szinte semmit sem lát. Elmegy a háziorvoshoz, ahol azt mondják neki, hogy a beutalót elektronikusan már elküldték. Ezután megérkezik a szakrendelésre, ahol esetleg kiderül, hogy a beutaló valamiért nem látható a rendszerben, vagy egyszerűen nem találják (vagy épp elment az áram). Ilyenkor nem a számítógép, nem egy szoftver és nem egy informatikai rendszer áll tanácstalanul a folyosón, hanem maga a beteg.

Nem az embereket kellene a rendszerhez igazítani, hanem a rendszert az emberekhez.