
A férjem egyik nap lement a boltba és nem jött többé vissza: a válóperen találkoztam vele újra
Olvass tovább...
Sokakban felmerül a kérdés: illik-e ilyenkor továbblépni és ha igen, mikor és hogyan?
„A férjem négy hónapja halt meg. Borzasztóan hiányzik, de készen állok a továbblépésre.” - így kezdődik az az olvasói levél, amely a New York Post szakértőjéhez, a „Dear Abby” néven rovatot vezető párkapcsolati szakértőhöz érkezett egy 65 éves özvegyasszonytól.
A levél írója nem keres új férjet, csak társat, barátot, valakit, akivel megoszthatja a mindennapokat. Bár sokan korainak tartanák, hogy négy hónap után már randizni szeretne, ő nem törődik a pletykákkal, de tanácstalan, hogyan közeledjen férfiakhoz úgy, hogy ne tűnjön tolakodónak, ráadásul fél attól is, hogy esetleg házas emberekhez vonzódik, de nem akar senki házasságába beletaposni.
Olvass tovább...
A szakértő válasza határozott, mégis empatikus: a gyászfolyamat nem verseny, mindenki más tempóban dolgozza fel a veszteséget. A legfontosabb, hogy az özvegy saját lelki egészségét tartsa szem előtt.
„Ön most egy olyan klub tagja lett, ahová senki sem szeretne tartozni”
- írja a szakértő. A gyász okozta depresszió enyhítésére a legjobb ellenszer a rendszeres mozgás, a napi séta vagy bármilyen fizikai aktivitás, valamint az, ha valaki új célokat talál magának - például önkénteskedés olyan területen, amit fontosnak érez.
Így nemcsak a gondolatok terelődnek el, de új emberek is könnyebben kerülnek az ember közelébe - természetesen nem azonnal romantikus céllal, de az ismeretségek gyakran meglepetéseket hozhatnak.
Olvass tovább...
A levél írója hangsúlyozza, hogy az online társkeresést kizárja. Abby erre is reagál: ha ez csupán technikai akadály miatt van így, érdemes lenne megtanulni az alapokat, hiszen rengeteg 60 feletti társkereső talál így egymásra, biztonságos és jól szabályozott keretek között.
A legfontosabb tanácsa azonban nem technikai, hanem lelki: ha valaki párt keres, ne csak azt várja, hogy őt szeressék és kényeztessék. A kapcsolat akkor működik, ha mindkét fél ad és kap, ha a törődés, figyelem és szeretet kölcsönös.
„Ne úgy indulj el, hogy valakitől elvársz valamit. Úgy indulj el, hogy készen állsz viszonozni is”
- írja a szakértő.
Gondolatait azzal zárja, hogy a friss özvegység után újra nyitni a világ felé nem önzés, hanem a gyógyulás része. Nem kell sietni, nem kell görcsösen keresni. De ha a szív már jelez, hogy nyitott, akkor érdemes lépni, de csak okosan, tisztelettel és a saját határainkat ismerve. Mert a szeretet új formája sosem a múlt árulása, hanem a jövő lehetősége.
Forrás - nypost.com