
Vajon te is kiégtél? Most megtudhatod!
Olvass tovább...
Aki észleli magán ezeket a tüneteket, az nagy eséllyel maga is küzd a kiégéssel.
Nem egyszerű a felismerés, már csak azért sem, mert nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan alakulnak ki a kiégés jellegzetes tünetei, és mint ahogy a béka sem veszi észre a főzővíz hőmérsékletének folyamatos emelését, így az emberek toleranciahatára is feljebb tolódik.
Aztán egy ponton a lelkesedés megszűnik, a csillogó szempárok elhalványulnak, a monotonitás és a folyamatos kimerültség, kedvetlenség, esetleg keserűség veszi át a helyét a kezdeti lelkesedésnek. A probléma polipszerű, ezer karja van, és mind mentális, úgy fizikai gondokat is tud produkálni. Sem megakadályozni, sem pedig leküzdeni nem egyszerű, ám mint oly sok más nehézséghez, a kivezető utat a felismeréssel kell kezdeni.
Olvass tovább...
Csernus Imre a kiégés témaköréről beszélt, a tőle megszokott stílusban, nem kertelve és felfedve azokat a jeleket, amik árulkodók lehetnek. Mint mondta, „kedveszegett emberek tömege vonszolja magát hétről-hétre munkába, és nem érzik magukat jól a bőrükben”.
„Amikor ezt valaki a felszínre dobja, és korrektül meg van fogalmazva, hogy ez micsoda, akkor nagyon sokan rádöbbennek arra, hogy érintettek”
– a neheze azonban ezt követően jön, hiszen rendelkezni kell önismerettel ahhoz, hogy megoldást találjunk rá.
Csernus Imre döntési lehetőségről beszélt, legalábbis ami a munkahelyet illeti, ám a döntést hátráltathatják a különböző elvárások, amik kifogások gyártásához vezethetnek.
Olvass tovább...
„A megoldás mindig annak a mérlegelése, hogy egy adott szituban bátor vagyok-e, vagy gyáva. Merek lépni, vagy nem merek lépni. Merek lefektetni kereteket, vagy nem”
– fogalmazott.
A legtöbb ember azonban nem foglalkozik az önismerettel, a munkahelyével kapcsolatosan pedig hazaviszi a feszültséget, ami az otthoni hangulatra is negatív hatással van. Elengedhetetlen az érzelmi intelligencia fejlesztése is, hiszen a belső feszültségek az idő múlásával még erősebben lehetnek jelen és már nem csupán a munkahely kérdéskörében.
Arra, hogy mennyire borús ma a helyzet Magyarországon, az alábbi választ kapta a riporter:
„Menjen ki az utcára hétfő reggel és számolja össze, hogy hány embert lát mosolyogva, és hányat befeszülve. Ennek függvényében a nap végén hasonlítsa össze a két számot”
– fogalmazott, hozzátéve, hogy a magyar mentálhigiéné katasztrofális.
A teljes beszélgetés itt tekinthető meg: