
Észvesztő fájdalom várt a nőre, aki a világ legmérgezőbb növényébe botlott
Olvass tovább...
Minden szakmának megvannak a hátulütői, a testünk egy idő után képtelen tolerálni a ráerőltetett testhelyzeteket, mozdulatokat.
Az emberi test nem úgy van kitalálva, hogy folyamatosan és hosszú időn keresztül végezze ugyanazt a mozdulatot. Sőt, még a mozdulatlanság, az egész napos fekvés is negatívan hat a testünkre. Akár néhány órán belül, de legkésőbb néhány nap után csont- és izomfájdalmak lépnek fel, hosszú távon szervi bajokat is okozhat az állandó fekvés.
A különböző foglalkozásokhoz kapcsolódó betegségekről ritkán esik szó az iskolai karrier tanácsadáson. Pedig a szakemberek szerint érdemes lenne szót ejteni a munkahely választás ezen aspektusáról is. A személyiségünk és a fizikai adottságaink ugyanis képesek szűkíteni a lehetőségeket.
Akinek érzékeny a bőre, nem biztos, hogy fodrásznak kell mennie, ahogy a nagy mozgásigényű, hiperaktív gyermeket sem kell mindenáron az irodai munkavégzés felé sodorni.
Szinte minden foglalkozásra igaz, hogy hosszú távon különféle egészségügyi problémákat okoz. Például az imént említett fodrászok körében gyakori a dermatitisz és a lábaik is könnyebben visszeresedhetnek, mivel sok időt töltenek állva, ami a lábak keringését terheli.
A tanári pályán dolgozók körében gyakoriak a hangszálproblémák és a torokfájás. A pedagógusnak ugyanis nincs lehetősége a kezdődő torokgyulladást pihenéssel enyhíteni, emiatt akár krónikussá is válhatnak a problémák.
Olvass tovább...
A munkahelyi és persze a saját magunkkal szemben állított elvárások is rákényszerítenek arra, hogy órákon keresztül egy székben ülve, merev pózban a monitort bámuljuk.
Lehet, hogy a legdrágább, legergonomikusabb szék van alattunk, a nyak- és hátfájás garantáltan megjelenik a hét második felére, ha nem figyelünk tudatosan arra, hogy óránként sétáljunk egy keveset. A legfrissebb kutatások a vastagbélrák és a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és az elhízás okai között is megemlítik az ülőmunkát.
Korábban a henteseknél volt általános, ma már az IT szakterületen dolgozók körében is egyre gyakrabban diagnosztitálják a kéztőalagút szindrómát. A tünetegyüttes jellemzői az éjszakai fájdalom, az első három ujj és részben a gyűrűsujj zsibbadása és a kéz szorítóerejének csökkenése.
A panaszokat az ismétlődő manuális aktivitás, például az egerezés és az extrém csuklóhelyzet gyakran súlyosbíthatja. Súlyos esetekben már csak az éjszakai csuklórögzítő sín segít vagy foglalkozást kell váltani.
Egy 2013-as amerikai felmérés szerint a fogorvosok és asszisztenseik munkája a legegészségtelenebb. Órákon keresztül kell ugyanabban a pózban ülniük, miközben néhány centimeteres területre koncentrálnak. Emellett az egészségre veszélyes anyagokat is használnak.
A buszokon ugyanis csak az utóbbi években jelentek meg az automata váltók és nem is minden járaton. A sofőrök egy munkanap alatt több ezerszer nyomják ki a kuplungot a bal lábukkal, ami a térdízület kopását okozhatja az évek alatt.
Ma már kevésbé jellemző, de régen a bányászoknál a szilikózis alakult ki, ami a tüdő hegesedését jelenti. Légszomj és köhögés a tünete, ami akár évekkel megrövidítette azok életét, akik a bányász szakmában helyezkedtek el.
A legtöbben, ha érezték is a tüneteket, nem sokat tehettek. Magyarországon ugyanis általános volt, hogy a bányák közelében kis falvak jöttek létre, ahol a munkások a családjaikkal, gyerekeikkel éltek, házat kaptak. Ha felmondtak volna a foglalkozási betegségektől tarta, azzal az otthonukat is elveszíthették volna.
Tamási Eszter Táncdalfesztiválok, Híradók és az Iskolatelevízik közkedvelt műsorvezetője volt. 53 esztendős korában halt meg agydaganatban.
Takács Marika 58 évesen mellrákba halt meg. Senkinek nem beszélt a betegségéről, csak a szűk családi kör tudott róla egészen az utolsó időszakig. Lányát a sors ajándékának tartotta, 42 éves koráig ugyanis abban a tudatban élt, hogy meddő. A szép arcú műsorvezető az első magyar bemondónők közé tartozott.
Sokan azt találgatják, hogy a tévézés korai korszakában feltűnt rákos megbetegedésekhez köze lehet az akkoriban használt katódsugaras kameráknak is. Szakértők azonban nem hiszik, hogy bármilyen összefüggés lenne itt.
A kamerák ugyanis a káros sugárzást inkább hátrafelé szórták, ám nagyon sok akkori operatőr él a mai napig is. A televíziózás hajnala és a daganatos betegségek gyakorisága közötti párhuzamot sosem mutatták ki hivatalosan.
Az egyik legkorábban leírt, munkával összefüggő betegség a kéményseprőket érintette. 1775-ben Percival Pott angol sebész észrevette, hogy a koromnak kitett kéményseprők körében meglepően nagy az előfordulása egy bizonyos bőrdaganatnak, mely ráadásul a herék területén jelent meg.
Ennek oka az volt, hogy a kéményseprők gyakran meztelenül voltak kénytelenek a kéményeket tisztítani, így a bőrük közvetlenül érintkezett az égés melléktermékeként keletkező, erőteljesen rákkeltő anyagokkal, például a benzopirénnel.
Olvass tovább...