A vezetésoktatóm egyszer csak lefékezte a kocsit és azt mondta nekem: ha ezt a dolgot megteszem, biztos átmegyek a vizsgán

Gabriella a késő húszas évei végén szánta rá magát, hogy letegye a jogosítványt. Sokáig kellett várnia az oktatóra, de végül kapott egyet, akivel maximálisan elégedett volt. Sőt.. több mint elégedett. Most az ő történetét olvashatjátok:

Kedves Olvasók! Fogalmam sincs, hogy rossz dolog-e, amit teszek, vagy sem. Az az igazság, hogy tavaly elkezdtem az autóvezetést. Középsikeresen megy, kellett vennem plusz órákat, de bukásom még nem volt. Az oktatóm nagyon jófej és jelezte, hogy hamarosan készen állnék a forgalmi vizsgára. Mondom mi a problémám. Már elsőre nagyon megfogott, karizmatikus férfi volt, kicsit idősebb mint én. Azt láttam rajta, hogy ő is kellemesen meglepődött, persze visszafogta magát.

[[cikk1]]

A vezetés közben szépen lassan megismertük egymást és egyre szimpatikusabb lett nekem.

Türelmes volt, de határozott, vicces, de törődő, csupa olyan tulajdonság volt benne, ami számomra vonzó egy férfiban. Úgy láttam, hogy az érdeklődés kölcsönös, de én nem akartam lépni: tudom, hogy klasszikus értelemben véve nem a tanárom és a vizsgabiztoson múlik javarészt az eredményem, de olyan tiltottnak éreztem az egészet. Egyik alkalommal aztán egy komoly hibát vétettem vezetés közben, ekkor megnyomta a féket és mondta, hogy húzódjak le. Indokolatlanul kiborultam: egyszerű figyelmetlenség volt az egész, de sokkal jobban zavart, hogy mit gondolhat rólam, meg a bénázásomról.

[[cikk2]]

Hosszan rám nézett, majd egy meglepő ajánlattal állt elő.

Garbriella, nyugodjon meg. Ha  eljön velem randevúra, akkor a vizsgája biztosan meglesz. A szemeim hatalmasra kerekedtek, láttam, hogy elvörösödik, majd zavartan azt mondta, hogy csak viccelt és bárkivel megesik az, hogy lefullad a piros lámpánál, ne ostorozzam magam. A vezetés hátralévő részében csendben voltunk és többet ügyetlenkedtem, mint bármikor.

Mondom mi a baj: egyrészt, nagyon elmennék vele randevúra. Rettenetesen. De idősebb nálam, 10 évvel. Félek, hogyha a dolgok komolyra fordulnának, akkor ez hosszútávon nem lenne működőképes. Másrészt, nem is tudom komolyan gondolta-e, azt hiszem addig hezitáltam, hogy több lépést nem fog tenni én meg irt kínosnak érezném felhozni, hogy akkor mi a helyzet, menjünk-e valahova. Harmadrészt, mi lesz, ha emiatt nem tudom megszerezni a jogsit? Bár ezt tartom a legkevésbé valószínűnek, mert jó ember és senkivel nem szúrna ki. De az utolsó, ami a leginkább foglalkoztat: vajon tényleg én fogtam meg ennyire valamivel, vagy esetleg több tanulót is elhív vacsorázni? Tudom, hogy a megjegyzése vicc volt, mármint amilyen formában tálalta, de nagyon szeretném tudni, hogy van-e mögötte akarat, meg tényleges szándék, vagy egyszerűen így akarta oldani a feszültséget.

Arra gondoltam, hogy a sikeres vizsga után rákérdezek én, hogy mi a helyzet azzal az elmaradt randevúval, de félek, hogy könnyűvérűnek gondolna, vagy hogy esetleg csak hálából akarnék elmenni vele valahova és emiatt lepattint.

[[cikk3]]