Rendkívüli dolog derült ki Hofi Gézáról, erről eddig nem mertek beszélni

A Kontextus nevű Youtube csatornán vendégeskedett a Századvég egyik vezető kutatója, Mező Gábor. A szakértőt nem más faggatta, mint Andor Éva. A két félnek egy roppant érdekes témát, a magyar köztévézést sikerült boncolgatnia. Többek között szóba került a hőskorból a nagy nevettető, Hofi Géza is. Az egykori komikus már huszonhárom éve nincs az élők között, 2002-ben, súlyos betegségét követően temették el a Farkasréti temetőben. A 20. század egyik legnépszerűbb közéleti személyiségéről és munkásságáról nagyon érdekes dolgokat mondott Mező úr. 

Hofi Géza, aki Hoffmann családnévvel született Budapesten, a 60-as években egyszerű, de nagyszájú és jó dumával rendelkező gyári munkásból lett az ország legnépszerűbb előadója. Kezdetben színészként próbált érvényesülni, ám hamar rájött, hogy az ő világa a paródia, a komikum és a vicces táncdalok. Munkássága idején sok ezer színpadi fellépése mellett állandó tagja volt a Rádiókabarénak, valamint önálló, a csak a saját személyére kihegyezett TV-műsoroknak is.

Hofi nem volt rest, és rendre az aktuális közéleti helyzeteket, problémákat figurázta ki. 

A 60-as évek út kereséses, önazonosulása után később már olyan bátor akciókat is megengedett magának, mint Kádár János kifigurázása. Azonban a rendszer, élén a keménykezű államférfival, nem bántotta. Hofi többek között a Szovjetuniót és a szocialista blokk országait is meglátogathatta fellépéseivel, sőt, ugyanebben az időben még nyugaton is szerencsét próbálhatott. Ugyan túlzás lenne azt állítani, hogy a rendszer kegyeltje volt, ám kétségtelen, hogy a felszínen sosem bántották. Bár kétségtelen, hogy azért néha tudatták vele, hogy hol lehet az a bizonyos határ, ameddig belefolyhat a politikába. 

Érdekes, hogy az egykor a sportra rátelepedő államrendszer pártját fogta, és a politika által elvakított egyszerű, gyári munkás szemszögéből értelmezett dolgokat. Majd ezt az értelmezést adta vissza a fellépései során. Erről beszélt Mező Gábor is Andor Évának, amikor párhuzamba állította a magyar társadalom fájdalmát az Aranycsapat 1954-es bukásával, valamint az '56 utáni állapotokkal. Egyrészt Hofi gyakran köszörülte nyelvét a 

"Kis pénz, kis foci" alapelven. 

Ugyanis arról anekdotázott, hogy Puskás Ferenc és társai csak akkor voltak hajlandóak igazán jól játszani, ha azt megfizették nekik. Persze kérdés, hogy Hofi mennyire lett volna lelkes fellépő, ha rendre ingyen kell kiállnia a színpadra vagy valamelyik haknira? Másrészt Hofi akár a 60-as, de még a 70-es években is rendre beletörölte a lábát a magyar fociba, mintegy képviselve a nép és a politika atya szidalmát a rossz kisgyerek felé. 

"Miért ilyen rossz a focink? Bezzeg az Aranycsapat!.

Ez hát a súlyos igazság a szakértők szerint, amit már korábban is összeraktak sokan, ám nem volt róla divat beszélni. Igaz, hogy Hofi kritikusa is volt (de csak módjával) a Kádár-rendszernek, de ezzel egyszerre volt kiszolgálója is. Örömmel taposott bele olyan nagyságok lelkébe is, mint az Aranycsapatot követő generációk legnagyobbja, Albert Flórián. Csak azért, hogy véleménye párhuzamos lehessen a politikai irányvonal által sugalmazottal, amit a "gyári munkás" gondolatvilágába belevertek. 

Hofi és magyar foci: