Adásba került egy interjú Magyarországon, amitől leesel a székről, nem baki volt

A magyar közélet és a média világa tele van feszültséggel, de néha egy-egy váratlan, pár másodperces jelenet többet mond el a társadalom állapotáról, mint egy órákig tartó politikai vita. A napokban egy olyan interjúrészlet kezdett el futótűzként terjedni az interneten, amitől a legtöbb nézőnek garantáltan leesik az álla. A riporter egy egyszerű kérdést tett fel, a válasz azonban annyira szürreális és megdöbbentő volt, hogy sokan először azt hitték, egy technikai bakiról vagy egy szerencsétlen véletlenről van szó. De nem. Ami történt, az egy tudatos üzenet volt.

"Adabada..." - A válasz, ami odaszúr

A rövid videó a Pride felvonuláson készült. A Patrióta riportere, Varga Ádám odalép egy fiatal, szivárványos kiegészítőket viselő sráchoz és felteszi neki a kérdést:

"Mit üzen neked a Pride?".

Az interjúalany ahelyett, hogy válaszolna, a kamerába néz és egy hosszú, értelmetlen, dadogásszerű hangsort ad ki:

"Adabadababa...".

A riporter egy pillanatra lefagy, majd zavartan megjegyzi:

"Egy vessző kimaradt", a srác pedig folytatja a performanszot.

A kommentelők azonnal felkapták a jelenetet. Voltak, akik zseniálisnak tartották a srác reakcióját, mondván, "a Patrióta nézői érteni fogják gond nélkül", mások szerint pedig csak olcsó trollkodás. A videó egyértelműen nem egy véletlen bakiról szól. A fiatal fiú reakciója egy tudatos, provokatív performansz, a passzív agresszió tökéletes példája, amely görbe tükröt tart a polarizált magyar közéletnek.

Miért működik a "dadogás"?

Pszichológiai szempontból a fiú viselkedése a passzív-agresszív kommunikáció tankönyvi esete. Ahelyett, hogy nyíltan konfrontálódna a riporterrel, akit vélhetően az ellentétes politikai oldal képviselőjének tekint, egy olyan eszközt választ, amivel egyszerre fejezi ki az elutasítását és hozza a másikat zavarba. A "dadogás" több üzenetet is hordoz, nézzük meg az érdekesség kedvéért, melyek ezek:

• A párbeszéd megtagadása: Azt jelzi, hogy a kérdezővel és az általa képviselt oldallal nincs és nem is lehet értelmes párbeszédet folytatni. "Úgysem értenétek, amit mondok, ezért inkább nem is próbálkozom."
• Leminősítés: A válasz hiánya és az értelmetlen hangsor a kérdező intelligenciájának és a kérdés relevanciájának a megkérdőjelezése. Lényegében azt üzeni: "A ti szinteteken csak így lehet kommunikálni."
• A helyzet átvétele: A váratlan, szürreális viselkedéssel kibillenti a riportert a szerepéből és átveszi az irányítást a szituáció felett. A kérdezőből egy pillanat alatt a helyzet passzív, zavart szemlélője lesz.

Ez a fajta "kulturális ellenállás" vagy "trollkodás" egyre gyakoribb a politikailag túlfűtött helyzetekben. Hasonló jelenség volt, amikor a Kétfarkú Kutya Párt aktivistái értelmetlen kérdésekkel bombázták a közmédia riportereit, vagy amikor a tüntetők iróniával és humorral reagálnak a provokációkra.

Otromba vagy zseniális? A trollkodás mint politikai fegyver

Felmerül a kérdés, hogy ez a viselkedés otromba bunkóság vagy zseniális politikai kommunikáció? A válasz valószínűleg mindkettő. Egyrészt a párbeszéd nyílt megtagadása nem visz közelebb a megoldáshoz és tovább mélyíti a társadalmi árkokat. Másrészt viszont egy olyan korban, ahol a felek szerint a normális kommunikáció csatornái már rég bezárultak és a másik oldal csak a saját propagandáját hajlandó ismételgetni, a trollkodás az egyetlen fegyver, ami képes áttörni a falakon.

A fiú performansza emlékeztethez minket egy kicsit arra is, ahogy a Z-generáció hogyan használja a mém-kultúrát és az internetes humort a politikai véleménynyilvánításra.

Ahelyett, hogy belemenne egy számára eleve vesztesnek ítélt vitába, egy olyan mémmé változtatja a helyzetet, ami aztán a saját közegében, a TikTokon és a Facebookon futótűzként terjed és ott fejti ki a hatását. A "dadogó fiú" esete így egy szomorú, de tűpontos látlelet a 2025-ös Magyarországról, ahol a politikai ellenfelek már nem érvelnek, hanem inkább csak trollkodnak egymással.