Mindössze 544 grammal jött a világra a pici hős, akit 34 gyötrelmes napig az édesanyja sem vehetett a karjába

A csodával határos fogantatás és a váratlan diagnózis

A Sydney-ben élő, 43 éves Hazel Castelletto és férje, Johnny számára már maga a terhesség is egy valóra vált csodának számított. Az édesanya súlyos endometriózissal küzdött, és a korábbi termékenységi problémák miatt szinte már le is mondott arról, hogy természetes úton essen teherbe. Amikor 2019 végén mégis pozitív lett a terhességi teszt, el sem akarták hinni a szerencséjüket. Az idill azonban a 20. héten, egy áprilisi hétvégén hirtelen szertefoszlott. Hazel egy rendkívül erős, szűnni nem akaró fejfájásra panaszkodott, ami miatt végül orvoshoz fordultak. A vizsgálatok során kiderült, hogy preeclampsiában, azaz terhességi toxémiában szenved.

A néma gyilkos a várandósság alatt

A terhességi toxémia egy kifejezetten alattomos és életveszélyes állapot, amelyet a hirtelen megugró vérnyomás és a szervek – például a vese vagy a máj – károsodása jellemez. A legfélelmetesebb benne az, hogy a tünetei sokszor teljesen ártalmatlannak tűnnek. Egy egyszerű fejfájás, hirtelen jött vizesedés vagy látászavar könnyen betudható a terhesség természetes velejárójának, miközben a kismama és a baba élete is hajszálon függ. Ha nem ismerik fel időben, végzetes görcsrohamokhoz vezethet, egyetlen hatékony gyógymódja pedig a mielőbbi szülés, függetlenül attól, hányadik hétben jár a kismama.

Hosszú hónapok a gépek fogságában

Hazel esetében a diagnózis után szigorú ágynyugalom következett, de a 25. héten a véreredményei olyan drasztikusan romlottak, hogy az orvosok az azonnali császármetszés mellett döntöttek. A kis Benji három és fél hónappal a kiírt időpont előtt, mindössze 544 grammal született meg. Édesanyja az ébredés utáni legelső pillanatban csak azt akarta tudni, hogy a kisfia életben van-e.

A baba annyira pici és törékeny volt, hogy az inkubátorban szinte elveszett az életmentő csövek és vezetékek sűrűjében. Hazelnek 34 gyötrelmes napot kellett várnia arra, hogy egyáltalán a karjába vehesse a gyermekét. Ehhez négy nővér összehangolt munkájára volt szükség, nehogy egyetlen létfontosságú kábel is elmozduljon. A család összesen hat hónapot töltött az újszülött intenzív osztályon, miközben Hazel sokszor a kórház parkolójában zokogott, rettegve attól, hogy másnap reggelre elveszíti a kisfiát.

Hatalmas összefogás a sorstársakért

A nehézségek azonban még a hazatéréssel sem értek véget. A kórházi személyzet és a gépek folyamatos felügyelete nélkül a szülőknek meg kellett küzdeniük a mindennapos félelemmel: figyelték Benji légzését és a tápszondáját, miközben folyamatosan a legrosszabbtól tartottak.

Ma, hat évvel később Benji egy egészséges, óvodát befejező kisfiú, aki rácáfolt minden statisztikára. A család úgy döntött, hogy a csodát nem tartják meg maguknak: „Food for Thought” néven adománygyűjtő eseménysorozatot indítottak, ahol házi készítésű indiai ételeket árulnak a szomszédságuknak. Az eddigi akciókkal már 45 ezer dollárt gyűjtöttek egy koraszülötteket támogató alapítványnak, így hálálva meg azokat az életmentő műszereket, amelyek Benjit is életben tartották.

(via)