Brutális építkezés kezdődött Magyarország közepén, ez a válasz a példátlan aszályra

Az évszázad aszályának nevezett 2022-es szárazságnál is nagyobb katasztrófa várható idén Magyarországon a szakértők egy része szerint. Embert, állatot megvisel majd a hőség, míg a sok millió hektáron termelt kultúrnövényeink számottevő részét elveszíthetjük.

Ha idén nem is valósul meg ez a forgatókönyv, az előttünk álló évtizedekben biztosan, hiszen a klímaváltozás, globális felmelegedés ebbe az irányba mutat. Hiába van meg továbbra is a szokásos éves csapadékmennyiség hazánkban, ha annak eloszlása egyenetlen: a hetekig tartó aszályokat özönvízszerű esők követhetik, ami minden szempontból káros.

Mezőgazdasági szakemberek szerint a hatalmas kihívásra az öntözött területek növelése lehetne az egyik megfelelő válasz. Ezen a téren jelentős elmaradásban vagyunk, hiszen a művelt területek 2-3 százaléka tartozik ide Magyarországon, miközben az uniós átlag 6-7 százalék körül alakul.

Vizünk elvileg van, hiszen két óriási folyó is hazánkon folyik keresztül. Ráadásul kiváló helyen, mert a Duna és a Tisza szinte megharmadolják az országot, a mellékfolyókról és a felszín alatti bőséges vízkészletekről már nem is beszélve.

Ilyen földrajzi adottságok mellett észszerű megoldás lenne csatornával összekötni a Dunát és a Tiszát. Ez ráadásul a legjobb helyen történhetne, azon a Kiskunságon keresztül, amelyet ma a legjobban fenyeget a félsivatagosodás veszélye.

Tulajdonképpen az ötlet a Délvidéken már a 18-19. század fordulóján megvalósult, akkor épült meg a Ferenc-csatorna, amely Bajánál kezdődik, aztán Bácsföldvár előtt kettéágazik, és Óbecsénél csatlakozik a Tiszába.

Magyarország számára a szintén régóta tervezett Duna–Tisza-csatorna jelentené a megoldást az aszály kihívásaira. Ez a Dunaharaszti–Dabas–Cegléd–Szolnok vonal mentén haladna, amit azért állítunk ilyen magabiztosan, mert egy rövid, 22 kilométeres része el is készült, ám 1947 óta új szakasszal nem bővült, ideje lenne tehát folytatni.

A második világháborút követően az építők a Ráckevei-Duna ágból indultak és 10 kilométert haladtak délkeleti irányban, majdnem eljutva Dabasig. A lendület három hónapig tartott, utána feltehetően a nagy költségek miatt a munkák leálltak.

A Kiskunság részének számító, mintegy 10 ezer négyzetkilométeres Homokhátságot fenyegeti ma legjobban a kiszáradás veszélye. A megmentéséhez nem elég egy csatornát ásni a földbe, első lépésként meg kellene szüntetni a rengeteg fúrott kutat, hogy megakadályozzuk a talajvízszint további süllyedését. Óriási műszaki feladat volna a csatorna megvalósítása, ám valamilyen formában biztosan el kell készítenünk, ha el akarjuk kerülni a még nagyobb ökológiai katasztrófát.

Lángoló árpaföld szakszerű oltása – most ezt sikerült: