
Így hívják a franciák Hunyadi Jánost, ettől a névtől kiráz a hideg
Olvass tovább...
Hunyadi János nevét világszerte megismerték, igaz egészen más okokból, mint idehaza.
Hunyadi János több volt, mint történelmi személyiség, a franciák mítoszokat szőttek köré, az oszmánok szerint nem fogott rajta a kard, a magyarok pedig évszázadok múltán is tisztelettel tekintenek rá. Közöttük volt Saxlehner András is, aki lényegében világmárkát épített Hunyadi János nevéből.
Hogy bő száz évvel ezelőtt Brazíliában vagy Indiában hányan ismerték Hunyadi János történelmi szerepét arra vélhetően nagyon alacsony szám lenne a válasz, a neve azonban mégis elterjedt volt, méghozzá Saxlehner keserűvize miatt, amit róla nevezett el.
Olvass tovább...
1913-ban 15 milliót palackoztak a magyar gyógyvízből, ami Kelenföldről származott, és már az 1820-as években ismerték gyógyhatását, többek között epebántalmakra, cukorbetegségre, fogyni vágyóknak ajánlották. Saxlehner nagy figyelmet fordított a fejlesztésekre és a hiteles reklámtevékenységre, így aztán hamar híre ment a gyógyvíznek, amely bár az első világháború után kivonult a világpiacról, a mai napig lehet kapni hazánkban.
Saxlehner már életében milliárdossá vált a gyógyvíz-üzletből, vagyonát jól jelzi, hogy az 1885-ben épült, Andrássy út 3. szám alatt álló, a Deák tér közvetlen közelében található palotát készpénzben fizette ki.
Olvass tovább...
A pompás épületet az a Czigler Győző tervezte, aki a Széchenyi Gyógyfürdőt is, a díszes üvegablakok pedig Róth Miksa nevéhez fűződnek. Gyönyörű asztalosmunkák, kovácsoltvasak, freskók díszítették az épületet – a belső falakon csak a freskókból 400 négyzetméternyit lehetett felfedezni, ezeken rendre feltűnt Saxlehner András monogramja és arcképe. Csak az első emeleten tíz szoba volt, Saxlehnerék az első emeleti lakosztályban éltek, míg a többi lakást gazdag embereknek adták ki, a földszinten pedig irodák kaptak helyet.
A Hunyadi gyógyvíz a következő években egyre nagyobb siker lett, még egy New York-i felhőkarcolón is megjelent a reklámja, miszerint:
„Amikor a kakas reggelt hirdet, igyon Hunyadi János keserűvizet!”
Saxlehner 1889-ben bekövetkezett halála után még évtizedekig tartott az aranykor, a palota pedig egészen 1938-ig a család tulajdonában maradt. Ekkor azonban elhagyták az országot, az ingatlanokat eladták, és a Gyáriparosok Országos Szövetségének tulajdonába került, majd a hetvenes évektől a Postamúzeum működött itt egészen 2012-ig. A szocialista átalakítási módszerek sem sújtották az épületet, melynek állagmegóvása, restaurálás folyamatos, ám azt még nem tudni, hogy a jövőben mire fogják használni.
Forrás: Magyar Villák, Természet Világa