Nagy bajban van az egyik hungarikumunk, drámai a helyzet a híres magyar termékkel

A makói vöröshagyma 2015-ben került be a hungarikumok gyűjteményébe. Ez a döntés elismeri a makói hagyma különleges minőségét, hagyományait és azt, hogy hozzájárult Magyarország gasztronómiai és kulturális örökségéhez. Az Mfor azonban most azt írta, már mutatóban is alig termesztik ezt az alapvető zöldségünket, kiszorították a többet termő, jövedelmezőbb, stressztűrő külföldi fajták.

A vöröshagyma nagy fényigényű növény, ezért napos területeken érzi jól magát. Ezzel nem is lenne baj, viszont a növekedése 15–25 °C között a legoptimálisabb. A magas, 30 fok feletti hőmérséklet és az aszályos időjárás gátolhatja a fejlődését, ebből viszont bőven kijárt a makói hagymának az elmúlt években. Ahol nem megoldott az öntözés, csapnivalók lettek a hozamok.

Problémát jelent az is a hungarikumunk kapcsán, hogy miután bejöttek a makóinál háromszor-ötször többet termő, magról vetett, igénytelenebb olasz, spanyol és német fajták, elkezdett kiszorulni a három év alatt, dugványról termelhető Makó térségi változat. 

Vass Gábor, a makói székhelyű Csanád és Térsége Gazdakör elnöke szerint a makói vöröshagyma beltartalmi értékeiben és ízében gazdagabb (mint a modern egy éves fajták), de hiába, ha ezt a pluszt szerinte „a multik nem hajlandók megfizetni”.

Marad hungarikum, de a boltokból eltűnhet a makói hagyma?

Ha lesznek kitartó gazdák, akkor egy szűkebb területen fennmaradhat a termelés, amennyiben lesz egy igényes vevői réteget is, akik megvásárolják a drágább, de minőségibb makói hagymát.

Ahhoz, hogy valami megkapja a hungarikum címet, sokat kell letenni az asztalra. Az egyik legfontosabb, hogy hagyományokon alapuló termék legyen, ami generációk során alakult ki, és megismerteti ezáltal a magyar kultúra és tudás egy szeletét. Elengedhetetlen a kiemelkedő minőség és persze az, hogy szorosan kapcsolódjon Magyarországhoz. A makói vöröshagymára ez mind igaz, így a Hungarikum Bizottság viszonylag könnyen hozta meg a döntést közel tíz évvel ezelőtt.