Élete szerelme elárulta Ady Endrét, előkerült a kegyetlen vallomás a levelezésből
Élete vége felé talált rá az újabb nagy szerelem, nem volt őszinte?
Ady Endre a magyar irodalom azon ritka alakja, akinek nevét és fekete-fehér, szuggesztív tekintetét még azok is ismerik, akik az iskolapadban legszívesebben messziről elkerülték a humán tantárgyakat.
Ady azonban nemcsak a vér és arany költője volt, hanem egy olyan botrányhős, akinek életmódja ma is bármelyik bulvárlap címlapját megtöltené: az alkohol, a láncdohányzás és a nők bűvöletében élt zseni legendája évszázados távlatból is vonzó és titokzatos.
Szerelmi élete - különösen a két nagy múzsával, Lédával és Csinszkával - rapszodikus és gyötrelmes volt, ám egy most előkerült vallomás új megvilágításba helyezi utolsó nagy kapcsolatát.
Egy osztrák Pennyben szakadt el a magyar vásárló cérnája, kikelt magából a hazai termékek miatt, konkrét példákat mondott
Olvass tovább...
A Csinszka-mítosz: szerelem vagy irodalmi karriervágy?
Amikor a Léda-szerelem héjanásza után a megtört és beteg Ady feleségül vette a nála jóval fiatalabb Boncza Bertát, az ország egy megnyugvó, idilli kapcsolatra gondolt.
Csinszka a költő utolsó menedéke lett a háború borzalmai elől, ám a kutatások szerint a fiatal lányt nem csupán a romantika vezette a költőhöz.
Csinszka előtt George Sand és Szendrey Júlia példája lebegett - tudatosan kereshette az utat az irodalmi halhatatlanságba.
Levelezésük során szinte belelovalta magát a kapcsolatba, és bár a nyilvánosság előtt az önfeláldozó feleség szerepét játszotta, valójában egy sokat betegeskedő, nehéz természetű zseni mellett találta magát, akitől talán egészen mást várt.
A spanyolok kezén száradhat Petőfi Sándor vére, durva elmélet terjed a költő haláláról
Olvass tovább...
Leleplező vallomás
Az irodalomtörténeti kutatások és a most előkerült vallomások alapjaiban rengetik meg a Csinszka-szerelemről alkotott képünket. Boncza Berta későbbi soraiból ugyanis egy sokkal hűvösebb és racionálisabb viszony rajzolódik ki:
"Nem voltam én szerelmes Adyba, vagy ha voltam, nem tudtam róla. A szerelem féltékeny, ragadozó, osztozni senkivel és semmiben nem tudó érzés, telítve testi vonatkozásokkal, ingerekkel, vágyakkal. Én ezt a szerelmet nem is ismerhettem. Sohasem fájt, hogy idegen asszonyok szeretik, lányok szédülnek eléje, találkákra megy, vagy áldozó, nagy asszony-szerelmet terítenek lába elé...”
A levél meglehetősen egyértelműen utal arra, hogy a nagynak tartott Csinszka-szerelem sokkal inkább volt egy tiszteletteljes, részvétre és irodalmi szövetségre épülő szövetség, mintsem az a lángoló szenvedély, amit Ady versei sejttettek.
Berta hűségesen ápolta a költőt haláláig, de szívében talán sosem lobbant fel az a mindent elsöprő láng, amit a verseit olvasó utókor hitt neki.
