A Vígszínház eldugott részlegén fedezték fel Kaszás Attila eddig ismeretlen hagyatékát, a színészek sírásban törtek ki
Évek óta ott rejtőzött, fogalmuk sem volt róla, hogy milyen kincs van a Vígszínház birtokában.
Megindító kulisszatitkokkal ünnepli 130. évfordulóját a Vígszínház
A Vígszínház fennállásának 130. évfordulója alkalmából egy különleges videóval ajándékozta meg rajongóit, amely a teátrum legrejtettebb zugaiba kalauzolja el a nézőket.
A pincétől a padlásig tartó bejárás során színészek és háttérdolgozók elevenítik fel az intézmény falai között őrzött, évtizedes titkokat, legyen szó édesbús vagy éppen tragikus történetekről.
A jubileumi programsorozat részeként a látogatók előtt olyan legendás helyszínek is feltárulnak, mint a kupolában található jelmezraktár vagy a színház mélyén megbújó háborús rejtekhelyek.
Kétméteres óriás állat tűnt fel egy Baranya vármegyei kertben, a trópusokon szoktak ilyesmit fényképezni
Olvass tovább...
Előkerült Kaszás Attila kesztyűje a jelmeztár mélyéről
A születésnapi kisfilm egyik legmegrázóbb jelenete a kupolában, Gombár Mari nyugdíjas jelmeztervező birodalmában játszódik, ahol Hegyi Barbara segítségével kutatják fel a raktár legféltettebb kincseit.
A felvételen láthatóak többek között Ruttkay Éva, Páger Antal és Várkonyi Zoltán ikonikus fellépőruhái is, ám a kutatás során egy egészen váratlan leletre bukkantak.
Véletlenül találták meg a 2007-ben elhunyt Kaszás Attila bőrdzsekijét, amelynek zsebéből - a tervező legnagyobb megdöbbenésére - előkerült a színész egykori kesztyűje is.
Gombár Mari elcsukló hangon vallotta be, hogy a művész halála óta senki nem nyúlt a ruhadarabhoz, így a kesztyű felbukkanása mindkettőjüket mélyen megérintette.
Kaszás Attila legendás előadásában a Fényév távolság:
[[cikk2]]
Háborús búvóhelyek és a társadalmi hierarchia nyomai
A színház alsó folyosóin Halász Judit vezeti végig a közönséget, felidézve a II. világháború alatti sötét időket, amikor az épület zegzugai menedéket nyújtottak az üldözötteknek a nyilasok elől.
A művésznő megmutatta azt a szűk, csövekkel teli rejtekhelyet is, ahol a levelei alapján feltehetően Várkonyi Zoltán bujkált kényszerűségből.
A bejárás során a nézőtér egykori tagozódására is fény derült, amely jól tükrözte a kor társadalmi rendjét, hiszen míg az arisztokrácia a páholyokból, a polgárság a zsöllyéből, addig a legszegényebbek a karzat állóhelyeiről nézték az előadásokat, ahol még egy söröző is várta a látogatókat.
A jubileumi évet egy nagyszabású gálaműsor koronázta meg, ahol Presser Gábor közreműködésével a teljes társulat együtt idézte meg, mit jelent ma a vígszínházi közösséghez tartozni.
forrás: Blik
