Szörnyű dolgot állítanak Petőfiről, direkt kihagyták a törikönyvekből a gyenge gyomrú diákok miatt
Petőfi ifjú éveiből van egy korszak, amit mintha mindenki szeretne elfelejteni, pedig sokat elárul róla, hogy túlélte.
1848 hőse, a nemzet lánglelkű költője – valószínűleg mindannyiunk fejében ez a kép él Petőfi Sándorról. Forradalmár, szókimondó, megalkuvást nem tűrő figura, aki tollal és karddal is bátran harcolt. De kevesebben tudják, hogy volt egy időszak, amikor nem a szabadságért harcolt, hanem a túlélésért – kaszárnyaszagban, vért köhögve, egyenruhában. Az 1839-től 1841-ig tartó katonai szolgálat olyan mély nyomot hagyott benne, hogy élete végéig cipelni fogja. És igen, volt, amikor még latrinát is takarított.
A szabadság költője mint kaszárnyai céltábla
Tizenhét évesen vonult be Petrovics Sándor néven a császári-királyi hadseregbe. A szegény diákból lett önkéntes közkatona, hamar megtapasztalta, mit jelent a katonai rend rideg valósága. Az elvileg önként vállalt szolgálat valójában inkább kényszerpálya volt. Testileg gyenge, beteges fiúként hamar kiszúrták a társai:
piszkálták, megalázták, fizikai munkával terhelték – köztük volt latrinatakarítás is (hagyományos árnyékszék), amit mai szemmel talán ízléstelen részletnek gondolunk, de ettől volt igazán embert próbáló.
A korszak életrajzírói közül sokan egyszerű kitérőként kezelték ezeket az éveket. Azt mondták, csak lelassították az ifjú költő karrierjét. De egyes kutatók éppen az ellenkezőjét állítják: Petőfi ebből kovácsolta meg azt az identitást, ami később a magyar irodalmat formálta.
Ekkor csinálták először, Petőfi Sándor intim titkot fedett fel egyik versében
Olvass tovább...
Jött a megmentő
A Magyar Orvosi Könyvtárak Szövetségének hivatalos lapjának információi szerint a soproni kaszárnyában teljesen legyengült. Tífusz, láz, vérköpés – már-már a halál kapujában járt. A feljegyzések szerint két hónapig lebegett élet és halál között, miközben éjjelente sikoltozva hánykolódott az ágyán. De ekkor jött valaki, akiről méltatlanul kevés szó esik a történelemkönyvekben:
dr. Rőmer Konrád, ezredorvos.
1841 januárjában egy reggeli vizit után pecsétes papírral tért vissza az orvos, és latinul közölte a költővel: „A felmentése, domine Petrovics!” Másnap már nem kellett visszatérnie a századhoz, egy hét múlva pedig megkapta az obsitot – vagyis hivatalosan is leszerelték, egészségi okokra hivatkozva.
Petőfi Sándor élete kalandos volt és szenvedélyes, amit már a középiskolában is tanítanak, nézze meg a videót is, ha teljes képet szeretne kapni:
A „házasságok házassága” sem volt tökéletes: Petőfi és Szendrey Júlia kapcsolata
Olvass tovább...
