Hazudtak Radnóti Miklós haláláról? A titkos nyomozás rendkívüli fejleményeket hozott

A titok, amit évtizedekig rejtegettek

Kevesen tudják, hogy a 20. századi magyar irodalom egyik legismertebb költőjének halálát egykor titkos belügyi vizsgálat próbálta feltárni – kevés sikerrel.

Az évtizedekig fiókok mélyén porosodó akták egyszerre villantanak fel egy tragikus költői sorsot és egy olyan korszakot, amely mély erkölcsi válságba süllyedt. A nyomozás fedőneve is mindent elmond: Abdai gyilkosok.

Egy barát, aki nem engedte el a kérdéseket

A kutatást Tolnai Gábor irodalomtörténész kezdeményezte 1966-ban. Mint egykori barát és elkötelezett kutató, nem tudott belenyugodni abba, hogy a hivatalos narratíva meglehetősen homályosan kezelte Radnóti utolsó heteit.

Ő volt az, aki a Belügyminisztériumhoz fordult, kérve a haláleset körülményeinek pontos feltárását. A hivatalos cél: beazonosítani azokat, akik felelőssé tehetők az eseményekért.

Amikor a nyomozás politikai falakba ütközik

Az operatív vizsgálat közel egy évtizedig zajlott, részben terepmunkával, részben irattári kutatásokkal. Fényképek, visszaemlékezések, térképek és szigorúan titkos jelentések kerültek a dossziékba.

Ám ahogy az a korszakban megszokott volt, a vizsgálat egyrészt szakmai, illetve politikai szűrőkön is áthaladt. A gyűjtött anyagok jelentős része hiányos, egyes meghallgatásoknak nincs írásos nyoma, több fontos tanú pedig sosem szólalhatott meg hivatalosan. Ez már önmagában is elegendő ahhoz, hogy a rejtély tovább éljen.

Az egyik legérdekesebb kérdés az volt, vajon mennyire lehet jogi úton igazságot szolgáltatni egy olyan ügyben, ahol a dokumentumok töredéke került elő, és a szereplők közül többen politikai védelem alatt álltak. A jog eszközei ugyanis itt aligha tudtak érvényesülni.

Bár a vizsgálat négy nevet is azonosított – Bodor Sándor, Kunos Sándor, Malakuczi János és Reszegi István –, valós büntetőeljárás egyikük ellen sem indult. Legfeljebb párttagságuk megszüntetéséig jutottak el. A nyomozás eredménye így leginkább történelmi, mintsem jogi jelentőségű végkimenetelbe bonyolódott.

És hogy mi történt valójában? A Rábca-parti utolsó menet

1944 novemberében, egy magyarországi kis falu, Abda közelében egy 22 fős munkaszolgálatos csoport érkezett a Rábca-part közelébe.

A kimerült, gyalogmenetben haladó férfiak között ott volt Radnóti Miklós is. A költészet mélyen humanista szószólója ekkor már hónapok óta viselte a megaláztatások, éhezés, embertelen bánásmód súlyát. A túlélés utolsó reménye is szertefoszlott, amikor a keret egy ötfős csoportja – saját kezűleg, válogatott kegyetlenséggel – végzett velük.

Az abdai kivégzés emberi tragédia volt – ugyanakkor szimbolikus jelentősége is van, hiszen messze túlmutat az áldozatok személyes történetén.

Radnóti Miklós, akinek utolsó verseit a holttestével együtt találták meg egy tömegsírban, a XX. századi költészet egyik legmegrázóbb testamentumát hagyta hátra.

A „Bori notesz” sorai ma is olvashatók – amelyek méltóságról, szenvedésről és emberi tartásról tanúskodnak egy embertelen korszak közepén, amikor ezek az értékek már alig maradtak életben.

Történelmi és nyomozati hiányosságok – elhallgatott részletek

Bár a Tolnai Gábor által kezdeményezett nyomozás célja az igazság feltárása volt, a belügyi vizsgálat több alapvető kérdést megkerülve, hiányosan dolgozta fel az eseményeket. A későbbi tanulmányok és történészi elemzések szerint súlyos mulasztások történtek, amelyek évtizedekre megnehezítették az abdai tragédia pontos rekonstruálását.

A nyomozás során nem vizsgálták Radnóti útvonalának teljes rekonstruálását, így számos bizonyíték veszett el az évek során. A költő halálának konkrét körülményei – például az, hogy pontosan mikor és milyen indíttatásból történt a kivégzés – máig nem tisztázottak.

Teljesen kimaradt a vizsgálatból a hasonló jellegű, korábbi tömegmészárlások (Cservenka, Kiskunhalas) összefüggéseinek feltárása is, pedig több szál ezekhez az esetekhez is vezethetett volna. A dokumentáció nem tért ki ezekre a párhuzamokra, amelyek új megvilágításba helyezhették volna az abdai gyilkosságokat.

Felmerült az is, hogy az abdai emlékmű valóban a kivégzés tényleges helyszínén áll-e, ám ezt sem ellenőrizték vagy dokumentálták érdemben. A helyszín pontos meghatározása nem csupán történelmi kérdés, hanem méltó megemlékezés alapja is lenne.

Az egyik legérthetetlenebb hiányosság azonban, hogy az exhumálás hivatalos iratai nem kerültek a nyomozati anyagok közé, noha ezek kulcsfontosságú bizonyítékokat tartalmazhattak volna. Az exhumált testek azonosítása és a költő Bori noteszének előkerülése szintén ellentmondásokkal terhelt.

Ezek a hiányosságok nem pusztán szakmai mulasztásokként értékelhetők, hanem olyan történelmi résekként, amelyek továbbra is megkérdőjelezik, valóban minden tőlünk telhetőt megtettünk-e az emlékezés és az igazság feltárása érdekében.

Tükör a múltnak – és nekünk

Bár a kutató által kezdeményezett vizsgálat számos részletre rávilágított, a teljes igazság máig homályban maradt.

A rendelkezésre álló anyag hiányos, több kulcskérdésre – például hogy miért nem történt vádemelés, vagy kik álltak a felelősök mögött – sosem született kielégítő válasz.

Bár a nyomozás nem vezetett elítélésekhez, fontos történelmi tükröt tart elénk: képesek vagyunk-e szembenézni a múlt elfojtott igazságaival, és vállalni a felelősség kérdését?

Az alábbi videóban Radnóti Miklós tragédiájának részleteit fejtegeti a narrátor: