Ismeretlen arckép került elő Jane Austenről, nem úgy nézett ki, ahogy gondoltuk

Az angol irodalom világában Jane Austen neve egyet jelent a kifinomult társadalmi szatírával és az éleslátó karakter ábrázolással. Több mint kétszáz év telt el a műveinek megjelenése óta, mégis minden új felfedezés, amely a világhírű írónőhöz kapcsolódik, élénk érdeklődést vált ki.

A közelmúltban egy különös ügy kavarta fel a Jane Austen-rajongók körét: előkerült egy ismeretlen portré, amelyről néhány kutató azt állítja, maga az írónő látható rajta. Az aprólékosan kidolgozott ceruzarajz évtizedeken át lappangott magángyűjtemények mélyén, míg végül egy aukción új gazdára talált.

A kép történetét egy BBC-dokumentumfilm mutatta be, amely az "Unseen Portrait?" címet viselte.

A kérdés, amely azonnal felébresztette a kutatók és a közönség kíváncsiságát: valóban Jane Austen arcképét láthatjuk, vagy csupán egy korabeli művész képzeletének szüleménye elevenedik fel a portrén? A válasz még ma is erősen vitatott.

Az arckép ügyében egy neves képtudósokból és igazságügyi szakértőkből álló csapat kezdett kutatásba, és megállapították, hogy a rajz technikája – az úgynevezett plumbago stílus – a 19. század elejére datálható, arra az időszakra, amikor Jane Austen, a világhírű író és a „Büszkeség és balítélet” szerzője is élt és alkotott.

Az angol irodalom iránti rajongás újabb hullámát indította el a felfedezés, ám az igazi kérdések csak ezután következtek.

A portrét korábban Deirdre Le Faye, a Jane Austen-életmű egyik legelismertebb kutatója, egyszerűen "képzelet szülte alkotásként" írta le. Dr. Paula Byrne, elismert irodalomtörténész és Austen-kutató, viszont meg van győződve arról, hogy a rajz hiteles.

Dr. Paula Byrne szerint a portré egy olyan Jane Austent ábrázol, aki távol áll attól a szelíd, törékeny "kedves nénike" képmástól, amelyet a későbbi memoárok gyakran felnagyítottak. Ezek az írások sokszor idealizálták az írónőt, háttérbe szorítva valódi, határozott személyiségét.

A portré eredetének titkát az is bonyolítja, hogy hátuljára "Miss Jane Austin" feliratot írtak – az Austen név helytelen írásmódja viszont komoly kétségeket ébresztett a hitelességében. Azonban egy érdekes felvetés szerint Eliza Chute, az Austen család ismerőse és amatőr művésze lehetett a rajz készítője, aki rendszeresen így írta a nevet naplóiban.

A kérdés tehát továbbra is nyitott: vajon tényleg Jane Austen tekint vissza ránk erről a régi portréról?

A válaszhoz közeledve végre fény derül arra, kit ábrázol a rajz. A nő határozott arcvonásai és közvetlen tekintete első pillantásra erőt és céltudatosságot tükröznek, értelmes megjelenése pedig még inkább megerősíti ezt a benyomást.

A háttérben egyértelműen azonosították a londoni St. Margaret’s templomot, ami alapján a kép keletkezését a 19. század első éveire saccolják. A hölgy profilja és orrformája meglepő módon hasonlóságot mutat Austen férfi rokonainak ismert portréival.

A műalkotás egy teljesen más Jane Austent fest elénk: egy magabiztos, professzionális írónőt, nem pedig azt az idealizált alakot, akit a korabeli memoárokban megörökítettek.

Bizonyosságot azonban senki sem mert vállalni. Sir Roy Strong, az egyik leghíresebb művészettörténész úgy fogalmazott: az autentikáció esélye "zéró". Így az arckép egyelőre a „talán” kategóriájában marad – egy titokzatos darabka a múltból, amely még ma is képes meglepetéseket okozni.

Ebben a videóban 6 percen át elemzik a portrét: