Hofi ezt utálta Magyarországban, irtózatos véleménye volt róla
Hofi Géza folyamatosan ostorozta a hazai és külföldi politika, a mindennapi élet visszásságait, ám azt nem lehetett mondani róla, hogy nem szerette a hazáját. Azaz, egy dolgot mégiscsak ki nem állhatott benne.
A humorista-előadóművész Hofi Géza lassan már negyedszázada nincs közöttünk, de nem böngészgethetünk úgy a neten, hogy elénk ne ugorjon egy-egy találó, finoman politikus, a közönséggel összekacsintó felvétele.
Echte fővárosi volt, a gyerekkorát Kőbányán töltötte, és amikor harmadszorra is kiszórták a Színművészeti Főiskola felvételijén, 1958-ban egy időre a Kőbányai Porcelángyár melósává vált. A hely a 19. században arról vált nevezetessé, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő alakja, Görgei Artúr is vezette egy darabig igazgatóként.
Hofi ettől a poszttól igen messze állt, nem bíztak rá különösebben bonyolult munkákat. Ezen a ponton a története pedig összekapcsolódott a MÁV Utasellátóéval, a vállalat egységeiben használt porcelánokat ugyanis Kőbányán készítették. A napi 600–700 megfestett darab között akadtak olyanok, amelyek Hofi „mester” kézügyességét dicsérték.
Bár feljegyezték, hogy egy kék étkészlet dizájnja, a mintázat, a színvilág kifejezetten neki köszönhető, a fiatal művészpalánta általában a tányérok szélén lévő kobaltkék csíkozást, illetve aranyozást végezte, ami lélekölő, unalmas robotmunka volt.
Most derült ki Hofi Gézáról, előállt a menedzsere, észveszejtő dolgokat árult el a humoristáról
Olvass tovább...
Nem véletlen tehát, hogy ez élmény az egész életén végigkísérte. Az utolsó feleségétől tudjuk, hogy utálta a porszívó hangját, de azt már kevesebben hallhatták, hogy kifejezetten irtózott a vasútállomásoktól, az utasellátó büféktől és a vonaton való étkezéstől.
Naponta legalább 100 darab tányér szélét kellett megfestenie, és ezért kapott „óriási” bért, 12 forint 60 fillért.
Utálata tehát a fiatalkori évekre vezethető vissza, és ellenszenvét élete végéig képtelen volt levetkőzni. Porcelánfestés közben viszont beiratkozott a legendás Rózsahegyi Kálmán színészképző stúdiójába, és onnan már egyenes út vezetett a hírnevet hozó deszkákig. Hofit 1995-ben Kőbánya díszpolgárává is megválasztották.
Amikor 1960-ban a debreceni Csokonai Színházhoz szegődött, alkalma nyílt a múltjával is eldicsekedni. Az első szeptemberi társulati ülésen mindenki elmondta, honnan érkezett, ezért ő sem akart lemaradni. Így mutatkozott be:
„Hofi a Kőbányai Porcelángyárból!”
Hofi-anekdoták a debreceni időszakáról:
Rajongott egymásért Koós és Hofi, utána évekig egymáshoz sem szóltak, a kibékülés is váratlan volt
Olvass tovább...
