Az egész világot átverte a zseniális magyar szélhámos, műkincs-hamisítványaival az orránál fogva vezette a szakértőket

Elmyr de Hory: a világhírű magyar műhamisító hihetetlen története

A művészeti világ tele van izgalmas történetekkel, de még a rengeteg színes karakter közül is kiemelkedik Elmyr de Hory, a magyar származású festő, akinek zseniális hamisítványai megtévesztették a világ legnagyobb művészeti gyűjtőit és múzeumait. A XX. század egyik leghírhedtebb műhamisítója olyan híres festők stílusát utánozta mesterien, mint Picasso, Matisse vagy Modigliani - hihetetlen taktikája az volt, hogy "új" képeket festettek különböző művészek stílusában. Bár szinte egész életében rejtőzködni kényszerült, tehetsége és története máig lenyűgözi a művészetkedvelőket és történészeket.

A kezdetek: egy magyar fiatal Európában

Elmyr de Hory 1906-ban született Budapesten, eredeti neve Hoffmann Elemér volt. Egy jómódú zsidó családban nőtt fel, akik támogatták a fiatal művészeti ambícióit. Korán a kor művészeti fellegvárának számító Párizsba költözött, ahol festészetet tanult, és már ekkor lenyűgözte tanárait azzal, hogy hihetetlen pontossággal tudta másolni a nagy mesterek műveit - a saját művei nem arattak sikert, a klasszikus festők stílusának utánzása mesterfokon ment neki.

A második világháború évei alatt Elmyr zsidó származása nem könnyítette meg a helyzetét, üldözötté vált a világban. Ennek ellenére élt Németországban, majd Franciaországba költözött, itt vészelte át a háborús éveket ami után a művészeti piac felé fordult. A világháború végére teljesen elszegényedett, ekkor kezdett el festményeket hamisítani, amelyeket eredetiként feltüntetve adott el gazdag műgyűjtőknek.

A mesteri hamisító

Elmyr zseniális és hihetetlenül alapos technikával dolgozott. Új, járatlan utat választott: nem másolt egy-egy konkrét festményt, hanem a híres művészek stílusában alkotott új műveket. Ez az „eredeti hamisítvány” módszer segítette abban, hogy a turpisság ne derüljön ki. Többek között Picasso, Modigliani és Matisse stílusában készített alkotásokat a művészek módszerének hosszas tanulmányozása után: a lilához ugyanolyan virágot kevert, mint egykor Vermeer, és rengeteg időt töltött piacokon képkeretek vásárlásával.

A hamisítványok annyira tökéletesek voltak, hogy műgyűjtők és művészettörténészek is eredetinek hitték, ami lehetővé tette, hogy munkái a világ számos galériájába és gyűjteményébe eljussanak - mint eredeti Modgliani vagy Picasso képek.

Elmyr roppant különleges karakter volt: excentrikus modorával, arisztokratikus megjelenésével és különleges történeteivel mindig lenyűgözte a környezetét. Hamisítványainak értékét tovább növelte, hogy sikeresen elhitette: a festmények egyenes úton érkeztek a nagy mesterek műhelyeiből.

A lebukás és a hírnév ára

Ahogy az lenni szokott, Elmyr tündöklése sem tartott örökké: a műhamisító karrierje az 1960-as években kezdett összeomlani, amikor több festményének eredetiségét megkérdőjelezték. Az ügyek vizsgálatakor sorra derült ki, hogy több tucat hamisítvány származik tőle. Bár bűncselekmény elkövetésével soha nem került bíróság elé, Franciaországban és Spanyolországban is vizsgálatok indultak ellene.

Élete utolsó éveit Spanyolországban töltötte, ahol luxuskörülmények között élt, de a lebukás fenyegetése miatt folyamatosan rejtőznie kellett. Élete végül tragikus véget ért: 1976-ban, amikor a kiadatás veszélye fenyegette, öngyilkosságot követett el.

Öröksége a művészeti világban

Elmyr de Hory története természetesen halála után is izgalmas téma maradt. Clifford Irving 1969-ben írt róla életrajzi könyvet Fake! címmel, amelynek köszönhetően az egész világ megismerte, majd a zseniális rendező Orson Welles is feldolgozta történetét a F for Fake című dokumentumfilmben, amely bemutatja Elmyr zseniális módszereit és a művészeti világ megtéveszthetőségét.

Az élet végül furcsa fordulatot hozott: Elmyr de Hory művei – bár hamisítványok – jelentős értéket képviselnek a művészeti piacon. Sokan nemcsak hamisítónak, hanem igazi művésznek is tartják, aki a saját korát meghazudtoló módon mutatott rá arra, hogy a művészetben néha az igazság és a csalás határa elmosódik.

Elmyr de Hory.